megoszt


népi növénynevek
Közzététel:  2010-11-24
Utolsó frissítés:  2010-12-16
Szerző:  CZÉGÉNYI Dóra

A magyar botanikai szakirodalomnak megvan a maga elnevezésrendszere, amely a nyelvújítás korában a latin nómenklatúrát követve alakítódott ki, és éppen a szaknyelvi használat által kodifikált. A tudományos, mesterséges névadás mellett továbbra is élő hagyomány a népi - spontán és motivált - névadás. A népi névanyag gyakran pontatlan természetismeretről, de jó megfigyelőképességről árulkodik, és nem ritkán szellemes tájnyelvi elnevezéseket eredményez. Azt illetően, hogy milyen szemlélet eredményezte a népi növényneveket, elfogadott nézet: „Ahány növény, szinte annyiféle volt az indíték" (Péntek-Szabó 1996. 129).


Népi növénynevek kutatása. Az etnobotanikai útmutató szerint: „A növénynevek gyűjtésében egy alapvető követelmény van: minden növénynek azt a nevét kell leírni, amelyiket a helyi nyelvjárásban használják, ismerik" (Péntek-Szabó 1996. 157). A földrajzi nevek és a növénynevek szoros kapcsolata miatt ezek együttes gyűjtése javallott. Ugyanakkor a névadás indítékára, a népetimológia okára, a névhez fűződő hiedelemre, az alkalmi névadás körülményeire egyaránt kiterjedő gyűjtés eredményezhet hiteles népi növénynév-anyagot. A népi elnevezéseknek máig nincs alapos összeállítása. A névanyagot tájszótárakból, nyelvjárási tanulmányokból, tájnyelvi szövegekből, néprajzi közleményekből, természettudományi, mezőgazdasági, kertészeti folyóiratokból, illetve herbáriumokból, orvosbotanikai, gyógyszerészeti szakmunkákból, szótárakból, növényhatározókból kell felgyűjteni. (A növényvilág terminológiájának névanyagára Csapody Vera és Priszter Szaniszló 1966-ban megjelent Magyar növénynevek szótára című munkája, amely az ún. „hivatalos" nevek mellett társneveket is közöl, illetve Priszter Szaniszló Növényneveink című 1998-as kötete az irányadó.) Rácz János 2010-ben megjelent, 1030 növénynév eredetét, etimológiáját és a legfontosabb tudnivalókat ismertető 760 szócikket tartalmazó Növénynevek enciklopédiája című összefoglaló munkája, ahogyan az elmúlt egy évtizedben a Magyar Nyelvőr hasábjain megjelent több cikke is számottevő erdélyi adatot is tartalmaz. A kutatók szerint „A jellegzetesen erdélyi vagy akár az ún. székely szavak között meglepően sok a növénynév" (Péntek 2003. 30). Nagy-Tóth Ferenc kolozsvári kutató adatolja, hogy: „Az 1023 és 1300 között kelt 603 erdélyi oklevélben (Jakó 1997) 35 növény neve fordul elő: 13 termesztett, 17 szabadföldi növény és 5 növényzeti szó. Nagy részük, természetesen, a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz) is megvan, de az erdélyi anyagban találhatók korábbi említésűek; például a szőlő és a szilva már az 1060-1063. évekből ismert. Ebben az anyagban található Rogerius beszámolójának azon részlete (1241-1242), amelyben a tatároktól való megszökése után, a Kárpátoktól Gyulafehérvárig és onnan Frátáig (Kolozs vm.) tartó útja van leírva, s amelyben megrendítően említi a tölgyfakéregdara és liszt keverékéből készített fekete kenyeret, és a tönkrement falusi kertekben a fokhagyma, porcsin (Portulaca oleracea) és hagyma, továbbá a mályva, cicardis és cicutaria (gémorr) maradványait. E növények megléte a korhoz képest fejlett növénytermesztést, következésképpen megfelelő növényismereti színvonalat jelez" (Nagy-Tóth 2005). Annak ellenére, hogy „a tájszavak időben adatolhatatlanok, azaz történettelenek" (Rácz 2001. 297), a népi növénynevek esetében bizonyos fogódzót egy-egy szó korára mégis találhatunk, mivel igen sokat közülük tudományos igényű művekbe is beépítettek. A korai herbáriumok, orvosbotanikai munkák és a későbbi füvészkönyvek összehasonlító vizsgálatával elég nagy biztonsággal elkülöníthető a népnyelvi réteg a szaknyelvitől. A partiumi Sylvester János magyar népi növénynevekre vonatkozó megállapításai (1539) nyitják a sort. Melius Juhász Péter 16. századi - a kolozsvári nyomtatóműhely vezetőjének, Heltai Gáspárnénak a jóvoltából megjelenő - orvosbotanikai kézikönyvében (1578) fellelhető növénynévanyag (pl. a mentát polaj néven szerepelteti) feldolgozására Mollay Erzsébet vállalkozott (1983). Nagyváradi Váradi Lencsés György fejedelmi főudvarmester Ars medica című orvosi kézikönyve kéziratos formában maradt fenn. Az 1570 és 1593 között Gyulafehérváron készült Egész orvosságról való könyv kézirata szerencsére nem pusztult el és 1610 és 1612 között a munkát egy tanult orvos, feltehetőleg Patai Máté Nagyváradon újra lemásolta, majd 1757-ben Rhédei Zsigmondné báró Wesselényi Kata asszony Erdőszentgyörgyön istenes szándékból Z.J.S. által ARS MEDICA címmel újólag lemásoltatta. 1940 és 1943 között Varjas Béla a marosvásárhelyi Teleki Tékában hiányosan fennmaradt eredeti Lencsés-féle kézirat alapján betűről-betűre lemásolta és a világháborús bombák áldozatává váló könyvvé nyomatta. (Varjas 1943, Szabó 1978) Lencsés György impozáns növényismeretének, és az általa közzétett névanyagnak a részletes feldolgozására ifj. Szabó T. Attila vállalkozott (Szabó 2005). Szikszai Fabricius (Kovács) Balázs kolozsvári tanár latin-magyar szójegyzékének (1590) botanikai vonatkozásai sem elhanyagolandók, hiszen: „Munkájából arra lehet következtetni, hogy jó növényismerő volt, nemcsak a régebbi forrásművekből, de közvetlenül a népi növényismeretből is merített szójegyzékének összeállításakor" (Szabó 1978. 11). A híres erdélyi orvostudor, Pápai Páriz Ferenc a 17. század utolsó évtizedében divatossá lett nagy sikerű orvosbotanikai művében, a Pax corporisban (1690) gyógynövények neveit szerepelteti. A nagyajtai Benkő József 1778-as munkája Miklósvárszék és Erdővidék flóralistáját tartalmazza. A kézirat, amelyet 1972-ben Rácz Gábor és Rácz Erzsébet Johanna dolgozott fel, két és fél évtized múlva jelent meg nyomtatásban, magyarul is (Szabó 1999). Ritkaságokat megemlítő (Angelica archangelica, Chimaphila umbellata, Lysimachia thyrsi-flora, Marsilea quadrifolia, Sison amomum) kézirata mellett 1783-ban kiadott kötete is alapvető jelentőségű. Ebben a növények tudományos terminusain kívül megjelölte azok népies magyar, román és német nevét is, a magyar népi elnevezéssel gazdagítva a magyar növénytani szaknyelvet (Benkő 1783). Tudatosan használt székely népi növényneveket. Feljegyezte például, hogy a nárciszt Középajtán havadi-nak, Bardócszékben kankós-nak nevezik. Körülbelül 60 növény román népies elnevezését foglalta össze, és ő mutatott rá elsőként egy magyar szó román eredetére, az ecetfa középajtai szkumpia (cserszömörce) megnevezésében (Benkő 1796), de az alacsony füzény, a havasi harangrojt, a mocsári huszta névadójától származik többek között a nefelejcs és az árvalányhaj mai neve is (Vörös 2008). A nyelvújítás korában a szakszókészlet magyarítása valósult meg. A 19. században fáradhatatlanul gyűjtő Simonkai Lajos botanikus Növényhatározója (1882) és 2230 virágos növényt felsoroló Erdély flórája (1886) után a következő generáció jelentős alakja Borbás Vince, aki 1902-ben a kolozsvári egyetemen a növényrendszertan tanára, majd a botanikus kert igazgatója lett. A népi elnevezések gyűjtése mellett a névadási indítékra, valamint az elnevezések és a növények néprajzi vonatkozásaira is gondot fordított. Moesz Gusztáv, akinek érdeklődése kiterjedt a tájszavakra és a növénynevekre is, az ő hallgatója volt (1908). Balogh Ödön a Gyimesekben kutatva, bár célja nem a népi növénynévanyag gyarapítása volt (Balogh 1932), egy későbbi, 1933 táján az EME-hez beküldött dolgozatában, amelynek „Kiadását a megszállás alatt a sajtóellenőrzés akadályozta meg." (Szabó T. A. 1942.) a vizsgált csügési magyarok által termesztett kerti virágok, konyhai növények és gyümölcsök rövid felsorolását is közzétette. (Balogh 1942). Ezzel kapcsolatban a lapszerkesztő Szabó T. Attila lapalji jegyzetben közölte, hogy: „Sajnos, a szerző nem közli e növények tudományos (latin) nevét" (Balogh 1942. 13). A szókészlet növényekre vonatkozó népi elemeinek megmentése érdekében Beke Ödön, akinek tervei között szerepelt a magyar növény- és állatnevek etimológiai szótárának összeállítása, 1935-ben gyűjtési felhívást tett közzé. Ennek a fölhívásnak eredményeként, 1936-ban a zilahi kollégium alsós diákjai több mint 200 pontosan azonosított népi növénynevet gyűjtöttek a bihari, érmelléki, szatmári és szilágysági falvakban. Az összegyűlt anyag egy részét Vigh Károly tette közzé (Vigh 1957. 149-156). A 20. századból - a teljesség igénye nélkül - Györffy István (1902), Moesz Gusztáv (1908) székely és csángó, Pál András csángó (1908), Nyárády Erazmus Gyula Marosvásárhely környéki (1914), Murádin László egyes növényekre (burgonyára, muskátlira) vonatkozó (1967, 1975, 1996), Kakas Zoltán háromszéki (1973), Vita Zsigmond mákvirágra (1973), Pintér István, Szabó István, Kóczián Géza, Gál Miklós és Szabó László kászoni (1974), Kóczián Géza, Pintér István, Gál Miklós, Szabó István és Szabó László gyimesvölgyi (1976), majd Kóczián Géza, Szabó István és Szabó László kalotaszegi (1977), Tankó Magdolna és Ilyés Ágnes növény- és helynevekre (1978), Rab János, Tankó Péter és Tankó Magdolna gyimesi (1981), Halászné Zelnik Katalin moldvai, főként pusztinai és külsőrekecsini (1987) Gunda Béla páfrányra vonatkozó (1989), Bura László burgonyára vonatkozó (1995), Csűrös István erdélyi növényritkaságokra (1995), Benedek H. Erika csángó (1997), Keszeg Vilmos hiedelemtaralmú (1998), Nagy-Tóth Ferenc régi erdélyi almákra vonatkozó (1998), Pálfalvi Pál székely és gyimesi (1999), Grynaeus Tamás és Szabó László bukovinai (2002), Gub Jenő sóvidéki (1993, 1994, 1996), Rab János gyergyói (2001), Molnár Zsolt és Babai Dániel gyimesi (2009, 2010) adatai említhetők. A legalaposabb - háromszéki és kalotaszegi - népi növénynévgyűjtést Péntek János és Szabó Attila kivitelezte. Két legfontosabb etnobotanikai kiadványukban (1976/1996, 1985) főként kalotaszegi nyelvjárási adatokat közölnek.


Növények népi elnevezésrendszere. A növénynevek eredetének vizsgálatakor a szakirodalom három réteget különít el: (1) alapnyelvi eredetűek [az uráli (pl. fa, cirbolya, nyír), a finnugor (pl. szil, fűz, meggy ), az ugor korból (pl. eper, köles) származnak]; (2) a magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek [belső szóteremtéssel létrejött - hangutánzó (pipancs), hangulatfestő (pukkantó) - alakulatok; szóalkotással - képzéssel (-ka: bojtorjánka, -cska: árvácska, -vány/-vény: gyújtovány, -di: sósdi, -s: gerezdes, -i: tengeri, -r: csucsor), összetétellel (cickafark), elvonással, tapadással (bolondítóviola ~ ibolya), szóvegyüléssel (citrancs), népetimológiával (kopottnyak>kapotnyak, tubarózsa>tuberosus), tiltó igealak főnevesülésével (nefelejcs), tulajdonnév köznevesülésével (ábelfű) - keletkezettek; szószerkezetté válással létrejöttek (pl. köszvényt gyógyító fű)]; (3) idegen nyelvből átvett növénynevek [a jövevényszavak (pl. a szláv eredetű: bab, belénd, kapotnyak, a latin eredetű: cédrus, citrom, gyömbér, a török eredetű: csalán, gyopár, kökörcsin, az olasz eredetű: porcsin, saláta); az idegen szavak (elsősorban a latin növénynevek, pl. nigella, benedikta); a tükörfordítások (pl. bakszakáll, libatop, pásztortáska)]. Az 1985-ös etnobotanikai monográfia zárófejezetében a népi növénynevek alaki felépítése szempontjából Péntek János négy szerkezeti típust különít el: (1) egyszerű növénynevek, (2) képzett növénynevek, (3) összetett növénynevek, (4) szószerkezetek (Péntek - Szabó 1985. 173). A tartalmi oldal figyelembevételével jelentés szerinti csoportok különböztethetők meg (pl. betegségnevekből, állatnévből képzettek, vallási fogalmakkal kapcsolatosak, ünnepek nevéből, népnevekből képződöttek, vad, téli, vízi és hasonló előtagúak). A jelentések egy része leíró, másik részük metaforikus. A leíróak esetében nem feltétlenül a növény legjellemzőbb tulajdonsága a megnevezés alapja, de informatív értékük van, mert (jelzővel vagy jelzői előtaggal) utalnak a színre, az alakra, a virágzás idejére, felhasználásra stb. (pl. növényi rész formájára Borszéken a vattavirág, a növény színére, virágzási idejére Árapatakon a fehér husétivirág, alakjára ugyanott a terpekukuta). A metaforikusaknak nincs információs értékük, ezek esetében az asszociációnak, a képzeletnek, a szemléletességnek, vagy a humornak van szerepe. Nem minden elnevezés szépítő metafora. A népi terminusok egy része olyan fogalmi egységre („népi taxonra") vonatkozik, amelyet a tudomány nem kezel egységként, máskor a felületes megfigyelés külön növényként rögzíti ugyanannak a fajnak a leveles és a virágos formáját (pl. az őszi kikerics szeptemberben őszivirág, tavaszi levele csókahagyma). Sok növénynek két-három vagy több népi elnevezése is ismeretes, de több olyan népi növénynevet ismerünk, amely két vagy több növényt jelöl. Az erdélyi népi szókincsben, akárcsak a tudományos terminológiában, fellelhető a rokonértelműség, a többértelműség, és az azonos alakúság. Ezt a jelenséget a nyelvészeti szóhasználatból kölcsönözve (földrajzi) heteronímiának, illetve (földrajzi) heteroszémiának nevezik (Péntek-Szabó 1996. 136-138, Rácz 2010. 41). Az erdélyi magyar növénynevek egyik sajátossága, hogy regionális vonásait a román nyelvi hatás is erősíti (vö. Márton-Péntek-Vöő 1977; Bakos 1982; Péntek 2003). Ez nem ritkán szócserét is eredményez (pl. a fuszulyka és a păsulă, vagy az árdéj és a poprică esete).


Válogatott irodalom

BALOGH Ödön: Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és gyimesközéploki csángókról. Erdélyi Múzeum 37. Kolozsvár, 1932. 332-353.
BALOGH Ödön: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról. In: SZABÓ T. Attila (szerk.): Erdélyi Tudományos Füzetek 136. sz. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár, 1942. 3-38.
BAKOS Ferenc: A magyar szókészlet román elemeinek története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982
BEKE Ödön: A növényi játékokkal kapcsolatos adatok: a magyar állat- és növénynevek történetéhez. In: BEKE Ödön - BENEDEK Marcell - TURÓCZI-TROSTLER József (szerk.): Emlékkönyv Balassa Józsefnek, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének 70. születésnapjára. Ranschburg Gusztáv Könyvkiadó, Budapest, 1934. 17-42.
BEKE Ödön: Népies növényneveink történetéhez. Vasi Szemle II. (1935) 256-267. 381-390.
BEKE Ödön: Népies növényneveink történetéhez. Szombathely, 1935.
BENEDEK H. Erika: Adalékok egy moldvai csángó falu népi növényismeretéhez. In: POZSONY Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 1997. 150-168.
BENKŐ József: Transsilvania specialis 1778. /latin kézirat/ magyarul: Transsilvania specialis: Erdély földje és népe I-II. Ford., bev. tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: SZABÓ György. A kötet szerkesztője: SZILÁGYI N. Zsuzsa. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár, 1999.
BENKŐ József: Nomenclatura Botanica. (Fűszeres nevezetek.) In: Magyar könyv-ház I. Pozsony, 1783a. 317-433.
BENKŐ József: Nomina vegetabilium. In: Magyar könyv-ház II. Pozsony, 1783b. 405-432.
BENKŐ József: A Közép-Ajtai Szkumpia, vagy esmeretesebb néven etzetfa és annak Kordovány-bőr készítésére való haszna. Kolozsvár, 1796.
BEYTHE András: Fives könüv, fiveknek es faknak nevökröl, termezetökröl es hasznokrul irattatott es szöröztetöt magar nyeluön az fö Doctoroknak es termeszet tudo orvosoknak Dioscoridesnek es matthiolusnak bölts irasokbul. Manlius altal, Német Ujvár, 1595.
BURA László: A burgonya szinonimái Erélyben. Magyar Nyelvjárások 32. (1995) 212.
http://nevarchivum.klte.hu/mnyj/32/mnyj32.htm
CLUSIUS, Carolus - BEYTHE István: Stirpium Nomenclator Pannonicus. Németújvár, 1582. /Amsterdam, 1583./ In: GOMBOCZ Endre: A magyar botanika története. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1936.
CSAPODY Vera - PRISTER Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Budapest, 1966.
CSŰRY Bálint: Szamosháti szótár I-II. Budapest, 1935-35.
CSŰRY Bálint: A népnyelvi búvárlat módszere. Budapest, 1936.
CSŰRÖS István: Erdélyi növénykincsek. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995.
DIÓSZEGI Sámuel - FAZEKAS Mihály: Magyar Fűvész Könyv melly a' két magyar hazában található növényneveknek megesmrésére vezet a' Linné alkotmánya szerént. Készült, és nyomtatódott Debreczenben, 1807.
DRUCKER Jenő - BALLAY Jenő: Szőlészeti tanulmányút Erdélyben. Budapest, 1906.
GÁLFFY Mózes - KISS Jenő - MÁRTON Gyula: Székely nyelvföldrajzi szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.
GRYNAEUS Tamás - SZABÓ László Gy.: Régi magyar (gyógy)növénynevek. 15-17. század. Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 9-10. Medicina, Budapest, 1977. 31-49.
GRYNAEUS Tamás - SZABÓ László Gy.: A bukovinai hadikfalvi székelyek növényei. (Növénynevek, növényismeret és -felhasználás). In: SZIKSZAI Mária (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 10. KJNT, Kolozsvár, 2002. 153-246.
GUB Jenő: Ramócsavirág. Henye boroszlán (Daphne cneorum). A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője III. (1993) 1. 11.
GUB Jenő: Adatok a Nagy-Homoród és a Nagy-Küküllő közötti terület népi növényismeretéhez. Néprajzi Látóhatár II. (1993) 1-2. 95-110.
GUB Jenő: Növényekkel kapcsolatos hiedelmek és babonák a Sóvidéken. Néprajzi Látóhatár III. (1994) 3-4. 193-198.
GUB Jenő: Erdő-mező növényei a Sóvidéken. Fűben-fában orvosság. (Hazanéző Könyvek, 8.) Firtos Művelődési Egylet, Korond, 1996.
GUNDA Béla: A virágzó páfrány. In: Uő: A rostaforgató asszony. Múzsák Közművelődési Kiadó. Budapest, 1989 71-84.
GYÖRFFY István: Magyar növénynevek. TermTudKözl 34. 1902.
HALÁSZNÉ ZELNIK Katalin: Moldvai csángó növénynevek. (Csoportnyelvi Dolgozatok, 36.) Budapest, 1987.
HŐHN Mária - PRISZTER Szaniszló: A marosvásárhelyi Teleki-herbáriumok (XVII-XVIII. század) és növényneveik. Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 1. 68-73. http://nyelvor.c3.hu/period/1251/125105.htm
JAKAB Gusztáv - CSERGŐ Anna-Mária - AMBRUS László: A Székelyföld flórakutatásának története. Flora Pannonica (2007) 5. 105-133 http://novtan.emk.nyme.hu/novtan/florapannonica/PDF/Vol.05/FP5_04.pdf
JÁVORKA Sándor: A magyar flóra. Studium Kiadó, Budapest, 1925.
KÁRÁSZ Kinga: Gondolatok Beythe András Fives Könyvéhez. Agrárkönyvtári Hírvilág XI. (2004) 1. 10-15. http://193.224.162.52/AH0401/ah0401.pdf
KAKAS Zoltán: A „nagyerejű fű" a felső-háromszéki néphitben. Folklór Archívum 1. (1973) 91-97.
KESZEG Vilmos: Két világ határán: a fűzfa. Székelyföld II (1998) 2. 150-159.
KÓCZIÁN Géza - PINTÉR István - GÁL Miklós - SZABÓ István - SZABÓ László: Etnobotanikai adatok Gyimesvölgyéből. Botanikai Közlemények LXIII. (1976) 29-35.
KOCZIÁN Géza - SZABÓ István - SZABÓ László: Etnobotanikai adatok Kalotaszegről. Botanikai Közlemények LXIV. (1977) 1. 23-30.
LÁNCZ Irén: A bácskai és bánáti népi növénynevek alaktani és szemantikai sajátságai. Hungarológiai Közlemények (2002) 3. 122-129.
http://www.nytud.hu/NMNyK/eloadas/lancziren.rtf
MÁRTON Gyula - PÉNTEK János - VÖŐ István: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.
MELIUS Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. (Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó T. Attila.) Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/Bukarest, (1578) 1978.
MOESZ Gusztáv: Székely és csángó növénynevek. Magyar Nyelv IV. (1908 ) 1. 29-34.
MOLLAY Erzsébet: Növénynevek Melius Herbáriumában.(Magyar névtani dolgozatok, 44.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége, Budapest, 1983.
MOLNÁR Zsolt - BABAI Dániel: Népi növényzetismeret Gyimesben I. Növénynevek, népi taxonómia, az egyéni és közösségi növényismeret. Botanikai Közlemények 96. (2009) 1-2. 117-143.
MOLNÁR Zsolt - BABAI Dániel: Népi növényzetismeret II. Termőhely- és élőhelyismeret. Botanikai Közlemények 96. (2009) 145-173.
MOLNÁR Zsolt - BABAI Dániel: Sajátosságok a gyimesi népi növény- és növényzetismeretben. Korunk 3. folyam, 21. évf. (2010) 1.
MURÁDIN László: Adatok a muskátli elnevezéseinek szóföldrajzához. NyIrK XI. (1967) 275-279.
MURÁDIN László: A 'burgonya' és a 'csicsóka' erdélyi elnevezésinek szóföldrajzi és jelentésbeli összefüggéseihez. NyIrK XIX. (1975) 7-16.
MURÁDIN László: Anyanyelvünk ösvényein. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1996.
NAGY-TÓTH Ferenc: Régi erdélyi almák. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár, 1998.
NAGY-TÓTH Ferenc: A magyar botanika gyökerei. A középkori magyar növényismeret. Magyar Tudomány (2005) 2./február/ http://www.matud.iif.hu/05feb/09.html
NYÁRÁDY ERAZMUS Gyula: Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények. Adi Árpád Könyvnyomdája, Marosvásárhely, 1914.
ORBÁB Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Pest, 1868.
PÁL András: Csángó növénynevek. Magyar Nyelvőr XXXVIII. (1909) 8. 379-380.
PÁLFALVI Pál: Növények a csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban. In: BOÉR Hunor (szerk.): Acta - 1998 II. Székely Nemzeti Múzeum-Csíki Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1999. 265-284.
PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Pax Corporis, Az emberi testnek belsö Nyavajáinak okairól, Fészkeiröl s azoknak Orvoslásának módjáról való tracta. Kolozsvár, 1690.
PENAVIN Olga: Bácskai és bánáti (népi) növénynevek. Fórum, Újvidék, 2002.
PÉNTEK János: Adalékok román eredetű népi növényneveink ismeretéhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVIII. (1974) 1. 98-102.
PÉNTEK János: Rendszerszerűség és produktivitás a Phaseolus népi terminológiájában. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXII. (1978) 2. 175-190.
PÉNTEK János: Kalotaszegi népi növényismeret. Az antropomorfizáció nyelvi vonatkozásai. Művelődés XXXV. (1982) 2. 40-42.
PÉNTEK János: Tökfélék a kalotaszegi népnyelvben és népi kultúrában. Művelődés XXXVII. (1984) 2. 34-38.
PÉNTEK János: A Daphnék az erdélyi népi növényismeretben. In: ZAKARIÁS Erzsébet (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 3. Kolozsvár, 1995. 34-41.
PÉNTEK János: A növénynevek és a földrajzi nevek viszonyáról. In: B. GERGELY Piroska - HAJDÚ Mihály (szerk.): Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai (Miskolc, 1995. augusztus 28-30.). MNyTK 209. Budapest-Miskolc, 1997. 427-430.
PÉNTEK János: Kert, gyepű, határ. Ethnographia 108. (1997) 1-2. 219-234.
PÉNTEK János: A növénynevek és a földrajzi nevek viszonyáról. 2002. http://www.mult-kor.hu/20021111_a_novenynevek_es_a_foldrajzi_nevek__viszonyarol
PÉNTEK János: Népi nevek, népi hagyományok. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003.
PÉNTEK János: A kolozsvári egyetem és tudós professzora. Magyar Nyelv CII. (2006) 3. 269-274. http://pentek.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=56&p=5592
PÉNTEK János - SZABÓ T. E. Attila: Tájékoztató mutatvány egy népi növényismereti gyűjtésből. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XX. (1976) 1. 52-60.
PÉNTEK János - SZABÓ T. E. Attila: Egy háromszéki falu népi növényismerete. Ethnographia LXXXVII. (1976) 1-2. 203-225.
PÉNTEK János - SZABÓ T. Attila: A régi növényvilág és változásai a kalotaszegi földrajzi nevek tükrében. In: TEISZLER Pál (szerk.): Nyelvészeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 131-172.
PÉNTEK János - SZABÓ T. Attila: Kerti virágok és dísznövények Kalotaszegen. In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 100-114.
PÉNTEK János - SZABÓ T. Attila: Az alakor (Triticum monococcum L.) Erdélyben. Ethnographia XCII. (1981) 2-3. 259-277.
PÉNTEK János - SZABÓ T. E. Attila: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1985.
PINTÉR István - SZABÓ István - KÓCZIÁN Géza -GÁL Miklós - SZABÓ László: Kultúrnövény-tájfajták, vad növényfajok és etnobotanikai adatok gyűjtése a Kászoni-medencében. Agrobotanika XVI. (1974) 123-137.
PRISZTER Szaniszló: Növényneveink. Magyar-latin szógyűjtemény. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986.
PRISZTER Szaniszló: Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998.
RAB János: Népi növényismeret a Gyergyói-medencében. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001.
RAB János - TANKÓ Péter - TANKÓ Magdolna: Növényismeretünk gazdag és pontos. [Gyergyó és Gyimes.] Falvak Dolgozó Népe XXXVI. (1980) 13. 4.
RAB János - TANKÓ Péter - TANKÓ Magdolna: Népi növényismeret Gyimesbükkön. In: KÓS Károly - FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1981. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 23-38.
RÁCZ Gábor - RÁCZ Erzsébet Johanna: Erdővidék flórája Benkő József (1740-1814) kézirataiban. Aluta 61-69. Ceres Könyvkiadó, Bukarest, 1972.
RÁCZ János: Agármony és bakszakáll. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 1. 118-125. http://nyelvor.c3.hu/period/1241/124113.htm
RÁCZ János: Húr szavunk a növénynevekben. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 2. 239-247. http://nyelvor.c3.hu/period/1242/124209.htm
RÁCZ János: Állatnevek a botanikában. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 3. 329-339. http://nyelvor.c3.hu/period/1243/124307.htm
RÁCZ János: Here és orr a botanikában. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 4. 469-486. http://nyelvor.c3.hu/period/1244/124409.htm
RÁCZ János: A marosvásárhelyi Teleki-herbáriumok növényneveihez. Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 2. 253-255. http://nyelvor.c3.hu/period/1252/125213.htm
RÁCZ János: Népi növényneveink. Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 3. 287-298. http://nyelvor.c3.hu/period/1253/125303.htm
RÁCZ János: Kutya van a kertben.... Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 4. 419-436. http://nyelvor.c3.hu/period/1254/125403.htm
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 1. 48-71. http://nyelvor.c3.hu/period/1261/126107.htm
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában II. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 2. 170-191. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1262/126205.pdf
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növénynevek terminológiájában III. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 3. 298-320. http://nyelvor.c3.hu/period/1263/126306.pdf
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában IV. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 4. 437-458. http://nyelvor.c3.hu/period/1264/126404.pdf
RÁCZ János: Növényneveink a nyelvújítás korában. Magyar Nyelv XCVIII. (2002) 3. 282-293. http://www.c3.hu/~magyarnyelv/02-3/RACZ.pdf
RÁCZ János: Keserű növények - keserű nevek. Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 1. 46-56. http://nyelvor.c3.hu/period/1271/127106.pdf
RÁCZ János: A boglárka nemzetség Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 2. 177-182. http://nyelvor.c3.hu/period/1272/127205.pdf
RÁCZ János: A Szőlő és Bor. Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 3. 283-287. http://nyelvor.c3.hu/period/1273/127303.pdf
RÁCZ János: Csengővirág és bolondítófű. Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 3. 329-333. http://nyelvor.c3.hu/period/1273/127309.pdf
RÁCZ János: A soknevű sulyom, zsurló és csormolya. Magyar Nyelvőr CXXVIII. (2004) 1. 54-60. http://nyelvor.c3.hu/period/1281/128105.pdf
RÁCZ János: „Egy virág nem tavasz". Magyar Nyelvőr CXXVIII. (2004) 2. 180-186. http://nyelvor.c3.hu/period/1282/128206.pdf
RÁCZ János: Egy soknevű szőlőfajta. Magyar Nyelvőr CXXVIII. (2004) 3. 347-350. http://nyelvor.c3.hu/period/1283/128308.pdf
RÁCZ János: „Lapi lapi, cserelapi". Magyar Nyelvőr CXXIX. (2005) 1. 117-120. http://nyelvor.c3.hu/period/1291/129111.pdf
RÁCZ János: Növénynevekben béka? Magyar Nyelvőr CXXIX. (2005) 2. 186-201. http://nyelvor.c3.hu/period/1292/129205.pdf
RÁCZ János: Összetett növényneveink ló- előtaggal I. Magyar Nyelvőr CXXIX. (2005) 3. 338-347. http://nyelvor.c3.hu/period/1293/129306.pdf
RÁCZ János: Összetett növényneveink ló- előtaggal II. Magyar Nyelvőr CXXX. (2006) 1. 23-32. http://nyelvor.c3.hu/period/1301/130104.pdf
RÁCZ János: A bak és kecske állatnév növényneveinkben. Magyar Nyelvőr CXXX. (2006) 3. 302-316. http://nyelvor.c3.hu/period/1303/130304.pdf
RÁCZ János: Zergefű és társai. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 1. 121-123. http://nyelvor.c3.hu/period/1311/131111.pdf
RÁCZ János: Növényneveink a zebra állatnévvel. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 2. 246-247. http://nyelvor.c3.hu/period/1312/131210.pdf
RÁCZ János: Vidrafű és társai. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 4. 480-483. http://nyelvor.c3.hu/period/1314/131408.pdf
RÁCZ János: A sün a botanikában. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 4. 483-486. http://nyelvor.c3.hu/period/1314/131409.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek I. Magyar Nyelvőr CXXXII. (2008) 1. 99-104. http://nyelvor.c3.hu/period/1321/132110.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek II. Magyar Nyelvőr CXXXII. (2008) 3. 368-373. http://nyelvor.c3.hu/period/1323/132310.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek III. Magyar Nyelvőr CXXXII (2008) 4. 485-492. http://nyelvor.c3.hu/period/1324/132410.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek IV. Magyar Nyelvőr CXXXIII (2009) 1. 84-90. http://nyelvor.c3.hu/period/1331/133109.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek V. Magyar Nyelvőr CXXXIII (2009) 2. 228-232. http://nyelvor.c3.hu/period/1332/133207.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek VI. Magyar Nyelvőr CXXXIV (2010) 1. 113-118. http://nyelvor.c3.hu/period/1341/134113.pdf
RÁCZ János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. (A Magyar Nyelv Kézikönyvei, XIX.) Tinta Kiadó, Budapest, 2010.
SOÓ Rezső: A magyar növényvilág kézikönyve. Budapest, 1951.
SCHRAM Ferenc: Népi növénynevek a XVIII. századból. Magyar Nyelvőr LXXXV. (1961) 1-4. 209-214.
SYLVESTER János: Grammatica Hungarolatina. Sárvár-Újsziget, 1539. /újraközlése: In: BIBLIOTHECA SCRIPTORUM MEDII RECENTISQUE AEVORUM XV. (Bartók István gondozásában) Akadémiai - Argumentum Kiadó, Budapest, 2006. http://mek.oszk.hu/05700/05725/05725.pdf
SZABÓ T. Attila (kiad.): De Herbis. Magyar növény- és gyógyszernevek a XVI. századból. Magyar Nyelv XXXIX. (1943) 331-333., 391-397.
SZABÓ T. Attila: Magyar növény- és gyógyszernevek a XVI-XVIII. századból. Magyar nyelvű bejegyzések Dioscorides De Medicinali Matieria Libri sex (Marburg, 1543) c. művében. In: Studia Universitatum V. B. Bolyai. Tomus III. Nr. 6. Series IV. Cluj, 1958.
SZABÓ T. Attila: Melius Péter és a kolozsvári Herbárium. In: MELIUS Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. 5-90.
SZABÓ T. Attila: 16. századi magyar növénynevek és növényismeret Váradi Lencsés György (1530-1593) „Egész orvosságról való könyv, azaz Ars Medica" című munkája tükrében. In: RÉVAY Valéria (szerk.): Nyelvészeti tanulmányok. Simonyi-emlékülés, 2003. (Iskolakultúra-könyvek, 27) Iskolakultúra, Pécs, 2005. 143-202.
SZABÓ T. E. Attila - PÉNTEK János: Népi növényismereti gyűjtés. Művelődés XXVII. (1974) 3. 51-57.
SZABÓ T. E. Attila - PÉNTEK János: Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1976. /újraközölve: Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. (Növekedvén nevelünk..., 5.) Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1996./
SZABÓ Judit: Atropa belladonna L. és a hozzá kapcsolódó tudásanyag egy falu növényismeretében. In: BOÉR Hunor (szerk.): Acta - 1998 II. Székely Nemzeti Múzeum-Csíki Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1999. 285-294.
SZABÓ László: Népi természetismeret. In: DÖMÖTÖR Tekla (főszerk.), HOPPÁL Mihály (szerk.): Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 725-742.
SZENDREY Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban. Ethnographia XLVIII. (1937) 154-166.
SZIKSZAI FABRICIUS Balázs: Nomenclatura. Exudebat Ioannes Czaktornyaj, Debrecini, 1590. (MELICH János kiadása. Akadémiai Értesítő a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIX. 9.)
TANKÓ Magdolna - ILYÉS Ágnes: Növények, helynevek. [Gyimesbükk, Tekerőpatak.] Falvak Dolgozó Népe XXXIV. (1978) 13. 5.
TÓTH Lajos - VILLÓ Ildikó: Babér és borostyán. In: KISS Gábor - ZAICZ Gábor (szerk.): Szavak - nevek - szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. MTA Nyelvtudományi Intézet - Tinta Kiadó, Budapest, 1997.
VAJKAI Aurél: Népünk természetismerete. Néptudományi Intézet, Budapest, 1948.
VARJAS Béla (szerk): XVI. Századi Magyar Orvosi Könyv. Sárkány nyomda Rt., Kolozsvár, 1943.
VITA Zsigmond: A mákvirág és népünk kedvelt virágai. Falvak Dolgozó Népe XXIX. (1973) 21. 4.
VÖRÖS Éva: Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996.
VÖRÖS Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. [A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85.] Debrecen, 2008.
ZAKARIÁS Erzsébet (szerk.): Növény és kultúra. In: Kriza János Néprajzi Társaság 3. Évkönyve. Kolozsvár, 1995. 27- 80.
ZSIGMOND Győző (szerk.): Növények a folklórban. Plante în folclor. Kiadta a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja, Bukarest, 2005.