nyomtat

megoszt

Mártonhegyi szász evangélikus templom, Brassó
Utolsó frissítés:  2010-03-23
Szerző:  Bálint Ágnes


A műemlék adatai
Cím: 500080, Dealul de jos utca 12 szám
Kód: BV-II-m-A-11394
Datálás: 14. század, 1796

Történeti adatok
1225 – a Mártonhegyen levő kápolna első okleveles említése, 1235 – a templom építésének feltételezett kezdési időpontja, 1395 – Zsigmond miseadománya, 1421 – a városra mért török ostromban a templom is károkat szenved, 1442 – birtokadomány a templom építése javára, 1447 – a templomon végzett építkezésről szóló híradás, 1605–1755 – feljegyzés számos anatóliai szőnyeg a templomnak való adományozásáról, 1682 – orgona építése, 1685 – oltár építése, 1730 – új oltár építése, 1795–1796 – a szentély elbontása után a templom kelet felé való meghosszabbítása, új szentély építése, a hosszházban U alakú fa karzat építése; 1926 – új orgona építése, színes ablakok beillesztése, 1961–1962 – a bukaresti műemléki felügyelőség által végzett restaurálási munkálatok.

A műemlék leírása

A brassói ún. Mártonhegy a Várhegynek egy északnyugati nyúlványa, melyen korábban egy a brassói belvárostól területi és közigazgatási szempontból is különálló település létezett. Ezen a keletről a mai Hosszú utca fölé emelkedő kis dombon helyezkedik el a Mártonhegyi templom. A nyugati homlokzatával a Hosszú utca felé forduló templom, a 18. században épült nagyméretű parókiaépülettel együtt dominálja a Mártonhegy képét.

 

Teremtemplom, melynek nyugati homlokzatához egy központi elhelyezésű torony kapcsolódik. A nyugati homlokzathoz két átlósan a sarokra helyezett támpillér csatlakozik. 1796-ban a templom feltételezhetően gótikus szentélyét elbontják és az épületet kelet felé jelentősen kibővítik. A templom mai hosszának körülbelül fele ez az új, 18. századi építmény, a régi és új templom közti határvonal az oldalhomlokzatokon a falazat összetételén, a lábazat kialakításán jól leolvasható. A mai szentély a későbbi bővítés eredménye, egyszerű szerkezetű, a nyolcszög három oldalával záródó építmény, melyhez a déli oldalon kis sekrestye kapcsolódik. A szentély minden falszakaszát egyenes lezárású, kváderekkel kirakott ablak töri át, melyek a belsőben szegmensíves mély fülkében ülnek. A hosszház homlokzatát továbbá négy (a déli homlokzaton), illetve öt (az északi homlokzaton) ablak tagolja, melyek közül csak a legnyugatibb pár a gótikus kő keretet őrző, csúcsíves  kialakítású, a többi a szentélyben vágott ablakokhoz hasonlóan egyszerű, egyenes lezárású. A nyugati homlokzatot két, a nyugati bejáratot közrefogó kis ablak, a hossztengelyben a kapu fölött elhelyezett, egyenes lezárású, élszedéses, pirosra festett kőkeretelésű ablak, illetve a toronyablakok törik át. A templom közlekedési rendszerét négy kapu határozza meg, melyek közül a csúcsíves, bélletes nyugati és a szemöldökgyámos, szárkövén egy 1529-es hic fuit feliratot őrző déli kapu (mára befalazva) középkori eredetű. A déli bejárattal szemközt és az új diadalív mellett nyíló északi kapuk későbbi beavatkozások eredményei. Ez utóbbinak a 18. századi építtetők gótizáló jelleget kölcsönöztek, amikor az élszedett keretet félköríves lezárású, stilizált szemöldökgyámos megoldásként alakították ki.

 

A belső tér lapos mennyezetű teremtemplom, melynek tagolása csupán az új szentélyt és hosszház határát meghatározó diadalívre utaló, enyhén előreugró lizénára és a stukkódísszel ellátott lapos mennyezet alatt gazdag profilban előrelépő belső koronázó-párkányra korlátozódik. A nyugati, régi templomrészben két nyolcszögű pillérre támaszkodó, három boltozott szakasszal alkotott karzat emelkedik. A keresztboltozat minden valószínűség szerint stukkóból készült bordái konzolok közvetítése nélkül futnak le a tartóelemekre, egy kivétellel, ahol a nyugati falba, spirális kőkonzolt illesztettek. A boltozatok kerek záróköveit keresztbe tett csákányok és rozetták díszítik. A falazott karzatot a későbbi századok folyamán fa elemekkel bővítették, míg mai, egyenlőtlen szárú U alakját elnyerte. A karzat déli és északi szára teljes mértékben fából készült, alsó részéhez egységesen szoknyadísz kapcsolódik. A mellvéd lécekkel határolt kazettáit nyugaton valószínűleg a 18. századra datálható apostol-ábrázolások, északon és délen, felirataik értelmében a 19. században készült céh- és legényegylet-jelvények díszítik.

 

A hosszház déli falának szentéllyel szomszédos részén található a szószék. A konzolszerűen, lábazat nélkül, egyenesen a falra rögzített henger-alakú szószékkosárba a fal vastagságába vésett lépcső vezet. Hangvetője 18. századi festő-asztalos munka, mely csúcsán áldó Krisztusalakot, sarkain evangélista-szobrocskákat, mennyezetén pedig a szentlélek galambját hordozza.

 

A szentélyt a 18. század végén készült oltár uralja, melynek különlegessége, hogy teljes egészében falazott, plasztikus részei stukkóból készültek. Alacsony predella fölött, a korintoszi oszlopok sokasága által három fülkére osztott oltár középső fülkéjében kitárt karú Krisztus alak, a két mellékfülkében pedig Szt. Péter és Szt. Pál, domborműszerűen kialakított szobrai találhatók. Rendkívül gazdag profilozású, erőteljesen kilépő koronázópárkány fölött ötös szoborcsoport áll (a központi tengelyben evangélistaszimbólumoktól és az isteni báránytól kísért Atyaisten, Dávid, Salamon, Mózes és Áron), melyhez az oltár két sarkán, egyértelműen utólag odaillesztett, fából készült harsonás angyalok kapcsolódnak.

 

A templom jellegzetes szász evangélikus épület, mely a hangsúlyokat az Úrvacsora és az Úr szava hirdetéseinek helyére, az oltárra és szószékre, illetve a közösségnek helyet adó reprezentatív karzatra helyezi. A mellvéden fennmaradt festések a 18. századi brassói festő-asztalos műhely valószínűleg nyomtatott előképek nyomán készült alkotásai.

 

A jelenleg zajló kutatási és felújítási munkálatok alkalmával valószínűleg erősebb hangsúlyt és értelmezést nyerhetnek a templom középkori részei is.              


Válogatott irodalom
Morres, Eduard: Die kleinen Kirchen. In: Das Burzenland. Kronstadt. Hrsg. Erich Jekelius. Bd. 3. Kronstadt, 1928. 154–155.
Treiber, Gustav: Mittelalterliche Kirchen in Siebenbürgen. München, 1971. 211–212.
Nussbächer, Gernot: Die Kronstädter Martinskapelle bis zur Mitte des 16. Jahrhunderts. Karpatenrundschau 31/03.08.1995.



címkék

, gótikus, lutheránus, templom,

Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra