nyomtat

megoszt

Görög-katolikus székesegyház, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-06-01
Szerző:  Emődi Tamás


A műemlék adatai
Cím: str. Iuliu Maniu nr. 1
Kód: BH-II-m-A-01058
Datálás: 1801-1810

Történeti adatok

A nagyváradi főtér (Egyesülés-tér) délnyugati sarkában álló görög-katolikus székesegyház az unitus egyház legrégebbi álló épülete a városban. Telkét, melyen az első templomuk felépült, 1739-ben adományozta Forgách Pál kanonok. Addig a szintén Forgáchtól kapott főtéri házban tartották istentiszteleteiket. Erről az első épületről csupán annyit tudunk, hogy fából készült harangtornya volt és 1800-ig állott, amikor Ignatie Darabant püspök lebontatta, hgy helyet adjon az újonnan felépülő püspöki katedrálisnak. Az épület egyetlen ismert eleme a ma a körösrévi „Szent Arkangyalok" ortodox templomban őrzött ikonosztázja, mely 1763 és 1768 között készült és a balázsfalvi görög-katolikus székesegyház ikonosztázával rokonítható. A gazdagon faragott és aranyozott ikonosztáz királyi ajtaja fölött cirillbetűs felirat emlékezik meg a megrendelőkről és Meletie Covaci püspökről.

 

A templomhoz közel, a várospiac nyugati sorának sarkán Csáky Miklós római-katolikus püspök építtetett fel 1739-ben a testvéregyháznak egy rezidenciát, melyet később, miután Mária Terézia püspöki rangra emelte a vikariátust, 1778-ban egy emelettel bővítettek majd 1875-ben megtoldották a Mihai Pavel püspök utcára néző szárnnyal. A palotát 1903-ban bontották le és építették helyére az új, ma is álló püspöki palotát.

 

Az új székesegyház építését Moise Dragoş püspök határozta el, kivitelezése azonban már utódaira, Ignatie Darabant és Samuil Vulcan püspökökre maradt. Az építkezésekhez szükséges tervdokumentációkat és költségszámításokat 1799-re készíteték el, a pénzalapok megszerzésére pedig a püspök a budai helytartótanácshoz folyamodott. Miután elnyerték a 17.000 rajnai forint támogatást, 1803-ra elkészült a torony és csak ezt követően, 1808 és 1810 között épült fel maga a templomépület, amit 1812-ben szenteltek fel. Az építkezéssel kapcsolatban fennmaradtak a nagy mennyiségű tégla megrendelésére vonatkozó adatok, ezek szerint 1807 és 1809 közt Dálnoki Medve Márton volt a beszállító. A kivitelezési munkák legvégső szakaszainak lezárulta után, 1815 december 12-én a Helytartótanács jóváhagyta az elszámolás ellenőrzését. Az 1836 évi tűzvész pusztításait követően, 1841-ben új toronysisakot készíttetnek F. Hanfler tervei alapján, majd 1857-ben és 1870-ben újabb javítási és átépítési munkákat végeznek a tetőkön. Az új ikonosztáz szobrászati és festészeti munkáit 1822-től végzik, ugyanezidőtájt festik ki a templombelsőt is, márványozásos díszítéssel. Ez a belső kifestés 1892-ig volt látható, amikor Mihai Pavel püspök Szirmai Antal budapesti festőt bízza meg a templom teljes átfestésével, amiért 36.000 forintot fizetnek ki.
Egy újabb, 1907 évi tűzeset eredményeképpen ismét új sisakot kap a torony, ezt 1910 és 1912 között készítik el a váradi ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján, párhuzamosan az épület átfogó tatarozásával. 1924-ben Valeriu Traian Frenţiu püspök megbízásából emelik a nyugati karzatot, 1927-ben pedig új haramgokat vonnak fel a toronyba a rekviráltak helyett. 1948-ban, a görög-katolikus egyház megszűntetésével a görög-keletiek veszik át az épületet, amelyet csak 2005 november 15-én szolgáltatnak vissza.


A műemlék leírása

A templom telke a Főtér és a Iuliu Maniu utca sarkán fekszik. A főtengelyével kelet-nyugat irányban elhelyezett épület latinkereszt alaprajzú és a nyugati végén emelkedő toronyból, naoszból, kereszthajóból és szentélyből áll. Előnytelen megjelenést okoz neki, hogy a főtérre nem a főhomlokzattal, hanem az apszissal néz, ami jelentősen csökkenti monumentalitását. A homlokzatok egységes klasszicista szellemű kialakítást kaptak, kettős, magas lábazatokon emelkedő és dór oszlopfőkkel ellátott pilaszterek tagolják őket, melyek az egész épületen körbefutó triglifes párkányt tartanak. A pilaszterpárok közt a falak vastagságába magas, félkörívesen záródó fülkék mélyülnek, ezeket vállpárkánnyal és zárókővel ellátott vakolatprofilok keretelik. A fülkék által közrezárt falmezőket egyszerű, profilozott könyöklős , félkörívvel záródó ablakok törik át. A főbejárat a déli oldalon van, kapuját háromszögű timpanon zárja le. A torony kétoldalt a csigalépcsőket magukba rejtő, kissé visszahúzott és ívelt felületű saroképítményekkel csatlakozik a nyugati hajófalhoz. Oldalsó homlokzataikon a többinél keskenyebb falfülkék vannak, melyeket kis négyzetes ablakok törnek át, faltagoló elemeik azonban azonosak az oldalhomlokzatokéival. A torony nyugati rizalitját a hajó főpárkányának szintjén háromszögű timpanon zárja le, ugyanerről a szintről mind a nyugati hajófal, mind a lépcsőépítmények külső falának síkjában ívelt oromzati falak emelkednek a torony felé, lezárva nyugatról a tetőket. A torony hasábját erőteljes kiülésű, golyvázott párkány osztja ketté, mely nyitott, konzolosan kiültetett, körüljáró erkélyt hordoz. A torony sarkait pilaszterek hangsúlyozzák, az erkély alatt kettőzöttek, a fölöttük emelkedők pedig korintoszi oszlopfővel díszítettek. Az alsó emeleti ablakok szegmensívvel záródnak, a felsők pedig félkörívesen, mindeniket vakolatkeret veszi körül és gyámok által tartott egyenes illetve ívelt szemöldökpárkány fedi. Az óralapok fölött felívelő főpárkány fölött rendkívül gazdagon díszítették neobarokk toronysisak emelkedik.

 

A naosz belterét korinthoszi oszlopfőkkel és fölöttük többrétegű párkányfejezetekkel ellátott pilaszterpárok tagolják, melyekről félköríves hevederek indulnak. A közöttük feszülő csehsüvegboltozatok közepét Szirmai Antal változatos színvilágú neobarokk képei díszítik: Mihai Pavel püspök felajánlja templomát Szűz Máriának és a gyermek Jézusnak, Hegyibeszéd, Krisztus, mint az Út, az Igazság és az Élet allegóriája. A naosz és a kerszthajó között feszülő, a diadalív szerepét játszó heveder hangsúlyosabb kiülésű, míg a kerszthajó szárainál a hevederek dongává szélesednek. Köztük emelkedik a négyezeti csehsüvegboltozat, rajta a Szentháromság megdicsőülése jelenettel, sarkaiban a négy evangélista képével. A boltmezők jeleneteken kívüli felületein valamint az oldalfalakon, az ablakok körül gazdag keretdíszű kartusok sorakoznak, girlandok, voluták, rácsozatok, növénydíszek, szimbolikus tárgyak és eszközök, a copf stílusra valamint a rokkokóra jellemző kialakításban. A szegmensívvel záródó szentélyt nyugatról az ikonosztázfal keríti le, lefedése dongaboltozatos, melyet a gyermek Jézust tartó Szűz Mária alakja díszít, körülötte angyalokkal és kerubokkal. Az apszis falán medallionokba valamint illuzionisztikus festésű fülkékbe komponált szentek alakjai kaptak helyet: Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szt. János, Szent Miklós, Szent Jakab apostol és Palamaszi Szt. Gergely. Az 1820-as években, empire stílusban készült ikonosztáz háromsoros szerkezetű, ezeket architrávok és profilozott, golyvázott párkányok választják el egymástól, a függőleges irányú tagolás a kompozit fejezetes oszlopokra hárul, a pártázatot pedig aranyozott, áttört, volutás-indás dísz alkotja, középen egy kereszttel. Az alsó, a királyi és diakónusi ajtókat magába foglaló sor magasabb ikonjain Szűz Mária a gyermek Jézussal, Keresztelő Szt. jános, Szt. Miklós és Mindenható Krisztus (Pantokrátor) kaptak helyet, a középső sorban az ortodox egyház liturgikus évének legfontosabb, Krisztushoz és Máriához kötődő tizenkét ünnepe, a felső sorban pedig az apostolok alakjai. A berendezés egykorú tárgyai közül említésre méltó a késő barokk illetve empire stílusú szószék, a püspöki trónus, a háromlábú gyertyatartók és az északi falhoz rakott ülőpad.


Válogatott irodalom
JULA Florin - Novicov Ramona: Catedrala Sfântul Nicolae - Oradea. The Saint Nicholas Cathedral. Oradea, 2007.
OLARIU Constantin: Biserica Sf. Ierarh Nicolae din Oradea. Trepte vechi şi noi în istoria eparhiei Oradea. Oradea 1980.
CHIFOR Agata: Oradea barocă. Oradea, 2006.
PÉTER, I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană, Oradea, Editura Muzeului Ţării Crişurilor, 2003
PÉTER, I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége (Trecutul de 900 de ani al Oradiei şi moştenirea construită), Budapest, 2005
BIRÓ József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei, Budapest, 1932.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra