nyomtat

megoszt

Református templom, Bethlen
Utolsó frissítés:  2011-02-05
Szerző:  P. Kovács Klára


A műemlék adatai
Cím: Piaţa Libertăţii, 4. sz.
Kód: BN-II-m-B-01618
Datálás: 15. sz., restaurálások és bővítések: 18–19. sz.

Történeti adatok

A plébániatemplom története 1332-ra vezethető vissza, amikor a pápai tizedjegyzékben feltűnik Bertalan papjának a neve. 1334-ben Pál plébánosával találkozunk a forrásokban, 1447-ből pedig Miklós nevű lelkészét ismerjük.

A bethleni Szent János templom közvetlen említésével csak 1433-ban találkozunk, amikor  IV. Jenő pápa (1431–1447) János fia Bethlen Gergely (1414–1450) kérésére, többek között, ennek a plébániatemplomnak is búcsúlevelet adományozott. Könnyen elképzelhető, hogy az említett búcsúengedély a templom építésével függött össze, ám közelebbi adatokkal nem rendelkezünk a jelenlegi épület előzményeiről. A napjainkig fennmaradt késő gótikus részletek (a hajó nyugati kapuja, a szentélyben levő szamárhátíves fülkék, az ablakkeretek) ugyanakkor valamivel később, inkább a 15. század végére datálhatók. Ebből az időszakból származik a templom déli falán elhelyezett Bethlen Antal fia, Gergely síremléke is, aki 1500-ban hunyt el és talán a szentély alatti kriptába temettetett. A 16. században Bethlen plébániatemploma unitárius lett, 1615–1620 tájától pedig a református felekezetet szolgálja.

 

 

1771–1772 között gróf bethleni Bethlen Lajos (1714–1779) megbízásából jelentős felújításon esett át, melynek a jelenlegi barokk részleteit köszönheti. A szamosújvári Ertel György kőművesmester közreműködésével megépült a templom boltozata, padlóját újrarakták, és ekkor készült a falazott kőszószék is. Bútorzatát Henne József asztalosmester festette újra. A hangvetőt egy évvel később, 1773-ban faragtatta valószínűleg Bethlen Lajos öccse, Gergely (1717–1792). A 19. században ismét javították és bővítették a templomot. Az egykori fa harangtorony helyett, részben a romos szészármai templom köveinek felhasználásával, 1847–1854 között felépítették a templom nyugati homlokzatához illeszkedő új harangtornyot. Gr. Bethlen Pál adományozta a toronyórát, gr. Bethlen Ferenc és özvegy Bethlen Károlyné pedig a toronygombot. A torony nyugati homlokzatába, továbbá a templom déli bejáratába a szészármai romból hozatott, késő gótikus kapukereteket építették be. Az 1880-as években ismét javították a templomot. Az 1970-es években kicserélték a 18. századi harangokat.


A műemlék leírása

A hármas térfűzésű – nyugati torony, hajó, sokszögzáródású, beugró szentélyből álló –, támpilléres, késő gótikus templom a város főtéren, a főút északi oldalán fekszik. Viszonylag új betonkerítés övezi. A hajó nyugati homlokzatához kapcsolódik a 19. századi, háromszintes, falazott torony. Nyugati frontját a második szint közepéig felnyúló, átlósan állított támpillérek fogják közre, a szinteket pedig párkányok határolják. Alsó szintjén egy fából épült kis portikusz védelmében egy szemöldökgyámos, gótikus kapu nyílik, amelynek kőkerete valószínűleg a szészármai templomból származik. A második és harmadik szint csúcsíves ablakait, a templom többi ablakát imitáló (?), neogótikus mérművek díszítik. A hajó és a szentély homlokzatait is vízvetős támpillérek tagolják. A templom falát körkörös és karéjos mérművekkel díszített kőkeretes, gótikus ablakok törik át: kettő a hajó déli homlokzatán, három pedig a szentély keleti, illetve délkeleti és deli oldalán nyílik. A szészármai templomból származik a hajó déli kapuja is. Egymást átható körte- és pálcatagokkal gazdagon díszített szemöldökgyámos kőkeretét a 15–16. század fordulóján faraghatták. Szárköveinek lábazati része hiányzik, vagy befalazták, szemöldökköve fölött vízvetős kőpárkány van. A hajó északi homlokzatán látható kis, befalazott, félköríves záródású kőkeret eredeti rendeltetése ismeretlen.

 

A templom belső terét a 18. századi átalakítások során épített fiókos dongaboltozat borítja. Csúcsíves, leszelt élű diadalív vezet a szentélybe. Ennek keleti végében falazott pillérekre támaszkodó, famellvédes orgonakarzat emelkedik. Az orgona, a felirata szerint 1877-ben készült özv. Bethlen Pálné és gr. Bethlen Mária költségén.

 

Az északi falon található szentségtartót részben takarja a jelenlegi karzat. Kőből faragott gótikus, szamárhátíves keretét egyszerűen tagozott profil jellemzi. A szentély szemközti falán, térdmagasságban egy ehhez hasonló, szintén szamárhátíves, de profil nélküli, kőkeretes fali fülke található. Tőle nyugatra egy gótikus ülőfülke félköríves záródású, körtetagos kőkerete látható. Az északi oldalon, a diadalívhez illeszkedik a templom faragott kőszószéke. Sokszögű kosarának hajó felőli mellvédtábláját a bethleni gróf Bethlen család címere díszíti: szájában országalmát tartó, koronás kígyó. A barokk szószéket, 1771-es szerződése értelmében, a szamosújvári Ertel György kőművesmester készítette Bethlen Lajos gróf megbízásából. Az áttört faragású, rokokó díszű, feliratos, fa szószékkorona, 1773-ban készült. Ezt is a bethleni Bethlen címer díszíti, amelyet a megrendelő GB (Gregorius Bethlen?) névbetűi fognak közre.  A szószékkorona csúcsán a fiait saját vérével tápláló pelikán alakja látható. A hajó déli falán, másodlagosan két síremléket helyeztek el. Az ajtó felől az 1500-ban elhunyt Bethlen Gergely kő sírlapja áll, amely valószínűleg a szentély padlójából kiemelve került át ide. A humanista kapitálisokkal vésett, latin köriratos síremlék lapját két, meglehetősen primitív faragású címerrel, az elhunytra utaló bethleni Bethlen, alatta pedig a somkeréki Erdélyi családnak, a Bethlen Gergely feleségére utaló címerével (kiterjesztett szárnyú gólya, fején koronával, csőrében és nyaka köré tekeredő kígyóval) díszítették. A szomszédságában álló márvány síremléket Bethlen Lajosnak (1714–1779) 1780-ban állíttatta öccse, Gergely (1717–1792). Színezett családi címer vezeti be a latin sírfeliratot, amely az elhunyt legfőbb érdemeként azt hangsúlyozza, hogy megnyerte a Bethleneknek az Apafi birtokokért viselt hosszadalmas perét. A szemközti falon, szintén másodlagos elhelyezésben, egy a bethleni Bethlen család címerét ábrázoló kőfaragvány látható. A hatágú csillag alakú faragvány széleit késő gótikus karéjok és pálcatagok díszítik, amelyek alapján 1500 tájára datálható. Eredeti funkciója ismeretlen, ám nem kizárt, hogy a templom elpusztult, késő gótikus boltozatának egyik záróköve lehet. A címerállat két oldalára utólag (a 17. században?) karcolták be a CA/B betűket, feltehetően Comes Alexius Bethlen monogramját. A templom nyugati végében egy faoszlopokra támaszkodó, famellvédes karzat áll. A templom klenódiumai közül a Bethlen Ferenc által 1748-ban készíttetett, 1849-ben pedig, szintén Ferenc nevű leszármazottja által az „olvasztótégelyből kimentett”, aranyozott ezüst keresztelőtányér és kehely, továbbá az 1907-es kehely említendő.


Válogatott irodalom
Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. II. Deés, 1901, 185–187.
Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, 1927. 37–38, 531–533.
Hints Miklós: Műemlékek nyomában a Melles mentén. Művelődés, 41/1992, 8. sz. 33.
Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994. 78.
Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996. 244, 319.
Szabó Attila:  Bethlen építészeti műemlékei. Kolozsvár, 2001. (szakdolgozat, kéziratban).



Eszmecsere a szócikkről