nyomtat

megoszt

Unitárius Kollégium, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2012-09-20
Szerző:  Mihály Melinda


A műemlék adatai
Cím: December 21. sugárút, 9. szám
Kód: CJ-II-m-B-07250
Datálás: 1901

Történeti adatok

Az unitárius egyház központi hivatalainak és kolozsvári tanintézményének otthont adó épület a Kossuth Lajos utca (b-dul 21 Decembrie 1989) északi során áll. A nagy méretű, impozáns épületet nyugat felől az unitárius templom, délről, keletről és északról a Kossuth Lajos, a Berde Mózes és a Brassai utcák határolják. Az épület előzménye, a régi unitárius kollégium épülete szintén az utca északi során épült a XIX. század elején, a Dávid Ferenc utcától nyugatra. A XIX. századra az intézmény kénytelen volt államsegélyért folyamodni, melynek feltételei között az állami tanterv elfogadása és az iskola berendezésének korszerűsítése is szerepelt.

 

 

 

A segély folyósítását követően az állami ellenőrzések alkalmával több ízben is kifogásolták az épület berendezését és telítettségét. Ekkor merült fel a kollégium bővítésének gondolata, 1894-ben viszont új kollégiumépület felépítése mellett döntöttek. Ebből a célból megvásárolták az utca északi során álló unitárius templomtól keletre fekvő kilenc telket, köztük Petrus Daumen és Mathias Roth XVI. és XVII. századi reneszánsz lakóházait is. A tervek elkészítésével az unitárius kollégium egykori diákját, a város akkori főépítészét, Pákei Lajost bízták meg. Pákei egy impozáns historizáló épületet tervezett, melyet antik urnákkal és szobrokkal kívánt díszíteni. Az építkezés rendkívül gyors ütemben haladhatott, mivel 1899-ben kezdték el a kis földszintes és egyemeletes lakóházak bontását és két év múlva, 1901-ben Reményik Károly kivitelező már át is adta az új kollégiumépületet. Az új intézmény a földszinten négyszobás igazgatói lakásnak és irodának adott helyet, ugyanitt volt a tornaterem, a tantermek és két három-három szobás bérlakás is. A első emeleten sorakoztak a tantermek, a díszterem, két szertár, a papnevelde két tanterme és a 50000 kötetes tanári könyvtár helyiségei. A második emeleten két tanári lakás, hét hálóterem, két dolgozószoba, zeneterem, rajzterem, a kisebb területű harmadik emeleten pedig hálótermek és egy felügyelő tanári lakás kapott helyet. Az alagsorban az étkezde és a gazdasági helyiségek nyíltak. Az új épületben helyezték el a az unitárius egyház központi irodáit, a püspöki fogadótermet és a tanácstermet is.


Az 1948-as tanügyi reform alkalmával államosították a kollégiumot, melyet állami fiú középiskolává minősítettek. A tanintézmény évekig a 7-es, majd 1957-től a Brassai Sámuel nevét viselte, 1977-től ipari líceumként működött. Jelenleg a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a unitárius óvoda és az unitárius egyház központi irodái foglalnak helyet az épületben.


A műemlék leírása

Az téglalap alaprajzú, belső udvaros épület főhomlokzata a Kossuth Lajos utca felé néz. A homlokzatot az alagsor ablakaival áttört, magas lábazat, profilált övpárkány, a két felső szint között medaillonokkal váltakozó girlandos fríz és akantuszleveles konzolokra támaszkodó, profilált koronázópárkány tagolja. A földszint felülete rusztikázott, az emeletek simák. A homlokzat függőleges tagolását az egy-egy tengelyt magába foglaló sarok- és az öttengelyes középrizalit biztosítják. Mindhárom rizalitot báboskorlátos attika koronázza, a sarokrizalitok emeleti szintjeit magas, két szintet átfogó, kompozit fejezetes pilaszterek, a középrizalitot azonos kialakítású pilaszterek, ez utóbbinak háromszögű timpanonnal lezárt középső három tengelyét féloszlopok tagolják.

 

A szélső rizalitok első emeletének ablaknyílásait félköríves, kagylódíszes szoborfülkék, a második emeleti ablakokat téglalap alakú tükrök veszik közre. Mindhárom rizalit első emeleti ablakait geometrikus mintás, áttört ablakkötények hangsúlyozzák. A földszint ablakai egyenes záródásúak, az első emeletiek félköríves záródásúak, vakolatból kialakított kerettel, a második emeleten szintén egyszerű, keretelés nélküli, egyenes záródású ablakok sorakoznak. A földszint középső tengelyében nyílik az épület főbejárata, melyet háromszögű timpanonnal lezárt, magas, tükördíszes posztamensre helyezett, dór fejezetes pilaszterek kereteznek. A keret frízében a MUSIS ET VIRTUTIBUS (A tudománynak és erényeknek) felirat olvasható. Az hátsó- és oldalhomlokzatok vízszintes tagolása megegyezik a főhomlokzatéval.

 

Az oldalhomlokzatok középrizalitjai a főhomlokzattal szemben nyolctengelyesek és csak pilaszterek tagolják. A hátsó, a Brassai utca felőli homlokzat sarokrizalitjai 2-2 tengelyesek és fülkék, pannók hiányában csak pilaszterek tagolják, középrizalitja 9 tengelyes, felületét mindössze ablaknyílások és a sarokarmírozás tagolja, földszintjének középtengelyében félköríves kapunyílás vezet a keskeny, dongaboltozatos kapualjon keresztül az épület udvarára. A hátsó homlokzat kapunyílását egy-egy félköríves szoborfülkével és két-két magas posztamensen álló dór pilaszterrel alátámasztott klasszikus, magas architrávos és profilált párkányos vakolatkeret emeli ki. Az épület udvarának homlokzatait magas, az alagsor nagy méretű ablakaival áttört lábazata, két profilált övpárkány és szintén profilált koronázópárkány tagolja, a földszint felülete vízszintesen sávozott, az emelet felülete sima. Az udvar felőli homlokzatok közül a Kossuth Lajos utca felőli főszárny homlokzata a leghangsúlyosabb, a középső öt tengelye rizalitszerűen kiugrik a homlokzat síkjából. A rizalit középső három tengelye szintén kiugrik a falazat síkjából.

 

Az udvari homlokzatokat az alagsor, a földszint, a második és a harmadik szinten egyenes záródású, az első emeleten félköríves, vakolatkeretes ablakok sorakoznak. A rizalit első és második szintjét magas posztamensre helyezett, a két szintet átfogó, kompozit fejezetes pilaszterek tagolják, mindkét szint ablakai egyenes záródásúak. A két szint ablakai közti falfelületet egy központi, kör alakú, mélyített tükör díszíti, melyet egy-egy fektetett téglalap alakú tükör vesz közre. Az udvari homlokzatokat három kapunyílás töri át, a déli a főszárny lépcsőházába vezető gyalogkapu, az északi a hátsó utca felé vezető szekérkapu kapualjába, a keleti gyalogkapu a keleti oldalszárny teremsoraiba vezet. A déli kapu egyenes záródású, profilált szemöldökpárkánnyal. Az északi kapunyílás félköríves záródású, rusztikás felületű szárkövekre terhelő, egyenes záródású vakoltkeret övezi, melyet fölött tört párkány húzódik. A keleti szárny kapuját a régi kollégiumépület szemöldökgyámos, felső felén egyenes záródású, rozettákkal díszes kapukerete veszi körül, melynek frízében a MUSIS ET VIRTUTIBUS / MDCCCVI / Communitas unitariorum reaedificavit (A tudománynak és az erényeknek 1806 / Újjáépítette az unitáriusok közössége) vésett felirat olvasható. Az udvar nyugati szárnyának egyik termében található Petrus Daumen 1595-ös ajtókerete, másodlagos befalazásban.


Az iskolaépület fő szárnya az irodahelyiségeket és kettős teremsort foglal magában, az oldaszárnyakban egy folyosóval övezett teremsor húzódik. A főszárny központi tengelyeiben kapott helyet az épület díszes előcsarnoka, mely kétkarú lépcsőn keresztül vezet a főszárnyban lévő egyházi irodák, a tanácsterem, a tantermek és a díszterem felé. Az előcsarnok és a lépcsőház falait dór pilaszterek és a pilaszterekre terhelő, profilált koronázópárkány tagolják, az előcsarnokban a párkány alatt girlandok húzódnak. A pilaszterek által körülhatárolt falmezőkben az előcsarnokban egyenes záródású ajtók és az építkezés körölményeit részletező, fekete márványtáblára vésett, vakolatkeretbe ágyazott feliratok láthatóak. Az előcsarnok leghangsúlyosabb részén az intézmény egykori támogatójának, Berde Mózesnek és egykori igazgatójának, a polihisztor Brassai Sámuelnek a szegmentíves párkányú építészeti háttér elé, magas posztamensre helyezett feketemárvány mellszobrai állnak. Az előtér és a lépcsőház lépcsőinek mellvédjeit áttört, geometrikus minták díszítik, a lépcsősorok felső sorát és a lépcsőfordulókat kőből faragott, antikizáló urnák emelik ki. A lépcsőházat a dór pilaszterek közötti falfelületen faltükrök díszítik.


A kollégium Pákei Lajos egyik jellegzetes, monumentális épülete, mely jól illusztrálja Pákei építészetének jellegzetes vonásait: a homlokzatok historáló kialakítását, melyeken az erősen antikizáló, neoreneszánsz részletek a dominánsak. Ezek közül kiemelhető a főhomlokzat középrizalitjának háromszögű oromzattal lazárt, féloszlopokkal tagolt megoldása, a belső falfelületek dór pilaszteres tagolása és a lépcsőháznak antik urnákkal díszes, áttört mellvéddel való díszítése. Szintén az épület antikizáló, klasszikus jellegét hangsúlyozták volna a főhomlokzatra tervezett antik urnák és istenszobrok is, melyek anyagi gondok miatt sohasem készültek el.


Válogatott irodalom

Dr. Boros György, A kolozsvári Unitárius Kollégium írásban és képekben, Kolozsvár, 1901.
Benczédi Gergely, A kolozsvári Unitárius Kollégium vázlatos története, A kolozsvári Unitárius Kollégium Értesítője az 1900–1901. iskolai évről, III – LXXVI.
Gaal György: Magyarok utcája. A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei, házai, lakói. Kolozsvár, 1995. 41-42.
Gaal György: A kolozsvári unitárius kollégium építéstörténete. In: Keresztény Magvető 2001/3-4.
Lőwy Daniel, Demeter János, Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár. Kolozsvár 1996. 59-61.
Murádin-Bayer Katalin: Pákei Lajos kéziratos önéletírása. Pavilon, 8. 1993. 42-49.
Vais Gheorghe: Clujul eclectic. Programe de arhitectură în perioada dualistă (1867-1918). Cluj-Napoca 2009. 97-98.




címkék

, iskola, kollégium, unitárius,

Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra