Neológ zsinagóga, Nagyvárad
Közzététel:  2011-02-11
Utolsó frissítés:  2011-02-11
Szerző:  Pál Emese
Lektorálta: 
A műemlék adatai
Cím: Independenţei utca, 22. szám
Kód: BH-II-m-B-01054
Datálás: 1877–1878
Történeti adatok

A nagyváradi zsidó közösség gyarapodásának és a zsidó hitközség kettészakadásának következtében a XIX. század végén a városban két zsinagóga is épült, az ún. neológ és az ortodox zsinagógák. A neológ vagy kongresszusi hitközség 1870-ben vált ki az ortodox zsidóságból, és röviddel az után zsinagóga építésébe fogott. A tervpályázatot a Cion Egylet templomépítési bizottsága írta ki 1876 júniusi határidővel. A pályázat első díját Busch Dávid városi főmérnök nyerte el, aki egy historizáló, keleties mór elemekkel vegyített zsinagógaépületet tervezett. A kivitelezéssel a város híres építészét id. Rimanóczy Kálmánt bízták meg. Az építkezés, melyhez 1877 áprilisában kezdtek hozzá, gyors ütemben haladhatott, hiszen az 1878 májusára a zsinagóga kupolája is elkészült. A kupola csúcsára a Dávid-csillagot ez év július 5-én helyezték fel. A belső kifestését Horovitz Mór kassai festőművész végezte el, a frigyszekrény feletti karzaton levő orgonát a nagyváradi Jónás István készítette. Az alig másfél év alatt elkészült épület átadására 1878. szeptember 24.-én került sor. Az ebből az alkalomból kiállított alapító oklevél az épület rendeltetésének a következőket tartotta: „e falak között a tiszta vallásosság és a korszerű haladásnak megfelelő isteni tisztelet gyakoroltassék s hogy szószékéről a tévfogalmak salakjától megtisztult vallás és erkölcs igéi mellett a magyar nemzetiség és hazafiság, az egyenlőség és a testvériség, a királyhűség és hazaszeretet örökszép tanai hirdettessenek mindörökké.”

 

Az épületet az 1990-es évek elejéig használta a nagyváradi zsidó közösség, ezt követően elhanyagoltan állt és állapota nagyon megromlott. A nagyváradi önkormányzat 2008-ban felújításába kezdett, melynek befejeztével művészeti galéria fog működni az épületben.

A műemlék leírása

A négyszög alaprajzú zsinagógaépület a Körös partján helyezkedik el, bejárata a Kossuth utcáról (str. Independenţei) nyílik. A XIX. század második felében elterjedt, a zsidóság keleties gyökereit hangsúlyozó nézetet követve a zsinagógát tervező építész a keleties mór stílust találta a legmegfelelőbbnek az épülethez, melyet historizáló elemekkel gazdagított. Ennek megfelelően a zsinagógát félköríves ablakokkal áttört sokszögű tambúrral alátámasztott hatalmas hagymakupola koronázza. A kupoladob ablakait lizénák választják el egymástól, a csúcsán Dávid csillaggal díszített kupola alatt konzolsor fut végig.

 

 

A halványzöld és fehér színű vakolt homlokzatok nincsenek túlzsúfolva díszítésekkel. A Kossuth utcára néző öttengelyes főhomlokzat középső három tengelye enyhe rizalitot képez, melynek tagolását magas falpillér-kötegek adják. A rizalit középtengelyében leveles fejezetű oszloppárokkal alátámasztott falmezőben nagyméretű félköríves nyílás látható, fölötte héber nyelvű felirattal: „Építsetek nekem házat és lakni fogok köztetek”. A két szélső tengelyen téglány alakú faltükörbe ágyazva keskenyebb, szintén félköríves ablakok jelennek meg. A faltükrök felső részén a mór építészetben kedvelt hármas árkádsort idéző vakolatdíszítés látható, melyet növényi motívumok határolnak. Az ablakok gótikus mérművekhez hasonló, keleties díszítményeiben a csillag és virágmotívumokból komponált geometrikus elemek dominálnak, a középen levő nagyméretű nyílás felső mezőiben arabeszkek is megjelennek. A középtengelyben nyílik a leveles fejezetű oszlopokkal alátámasztott hármas árkádból képzett bejárat, melyen csak férfiak léphettek be.

 

A rizalitnál alacsonyabb szélső tengelyeket szintén nagyméretű félköríves ablakok törik át, alattuk kisebb, egyszerű nyílások láthatóak. A szélső tengelyek felső részén levő fektetett téglány alakú faltükrök növényi elemekből összeállított szabályos díszítményt foglalnak magukban. A homlokzat egyetlen vízszintes tagolóeleme az ablakok sora és a bejáratok között húzódó tagolt övpárkány. A falpillérek fölött kiugró koronázópárkányt akantuszleveles konzolok díszítik, a koronázópárkány fölé két kettős törvénytáblát helyeztek.

 

A Körös partra néző homlokzat kialakítása megegyezik a főhomlokzatéval, annyi különbséggel, hogy a bal oldali tengelyen egymás fölött két kisebb méretű félköríves ablak, alatta pedig egy félköríves ajtó látható. Az ajtó mellett egykor magyar nyelven a „Lépjetek be kapuin a hála áldozatnak” felirat állt.
Az északi és déli homlokzat háromtengelyes rizalitját ugyancsak geometrizáló díszítésű nagyméretű félköríves ablakok törik át, fölöttük faltükrökben szabályosan elrendezett növényi motívumok láthatóak. Alattuk félköríves bejárat nyílik. A rizalitot határoló két szélső tengelyt sima homlokzat képezi.

 

A belső tér tájolását Jeruzsálem iránya határozza meg, ennek következtében az európai zsinagógák nagy része észak-kelet dél-nyugat tájolású. A férfiak a kisméretű előcsarnokon keresztül léphettek a zsinagóga terébe, míg a nőknek a karzatok voltak fenntartva. A mindent beborító gazdag keleties ormanetikával díszített belsőben a keleti falnak (héberül: mizrah) nevezett fő falba mélyesztve látható a tóratekercs őrzési helye, a frigysátorra emlékeztető tóraszekrény. A tóraszekrény fölötti boltívben kettős kőtábla jelenik meg, melyen a tízparancsolat kezdőszavai olvashatóak. A neológ rítusnak megfelelően a tóraolvasó emelvény (héberül: bima) a keresztény templomok szentélyéhez hasonlóan a keleti falnál, a frigyszekrény előtt található, ellentétben az ortodox zsinagógák középre helyezett bimájával. A kovácsoltvas korláttal bekerített bima közepén a Tóra felolvasására szolgáló asztal látható. A tóraszekrény előtt csüngő, a gondviselést jelképező örökmécs és a bima körül levő gyertyatartók az utóbbi évtizedekben eltűntek. A kupola alatt, a padlóba illesztett kőlapon magyar és héber „épült 1878” felirat szerepel.

Válogatott irodalom
Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon. Térképek, rajzok, adatok. Budapest, 1991.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Nagyvárad, 2005. 181–182.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885–1915. Nagyvárad, 2002. 188.