A kolozsvári ortodox katedrális a nyújtott téglalap alakú Bocskai (ma Avram Iancu) tér északi felének közepén helyekedik el, a tér déli felét uraló színházépülettel szemben. A katedrális a révi, feleki és kolozsvári ortodox püspökség székhelye, építését Nicolae Ivan püspök kezdeményezte 1919-ben, közvetlenül az első világháború lezárását követő hatalomváltás után. A városi vezetőség a tér északi felén elterülő Kis sétateret jelölte ki az új épület számára és első lépésben 2 millió osztrák koronát bocsátott az építkezésre. Az érseki tanács 1921. január 11-én megtartott ülésén pályázatot hirdettek meg a székesegyház felépítésére. A nyertes pályázat kiválasztását egy három tagú bizottságra bízták, melynek tagjai Petru Antonescu, Dumitru Marcu és Nicolae Ghica-Budeşti építészek voltak. A katedrális tervpályázatát a nyolc beküldött pályamű közül George Cristinel és Constantin Pomponiu bukaresti építészek terve nyerte meg. Az építészpáros tervét a havasalföldi brâncovenesc és a bizánci stílus erőteljes keveredése jellemzi. A munkálatok kivitelezését 1923. július 6-án a bukaresti székhelyű „Tiberiu Eremia Általános Technikai Vállalkozások" (Întreprinderile generale tehnice Tiberiu Eremia) nevű cégre bízták.

Az munkálatok 1923. szeptember 10-én kezdődtek, az épület alapkövét 1923. október 7-én helyezték el. Nicolae Ivan püspök javaslatára úgy döntöttek, hogy a székesegyház titulusa a Mária halála legyen. Az alapkőletételen számos nevezetesség, többek közt Károly román trónörökös és Ion I. C. Brătianu kormányfő is részt vettek. A katedrális építése tíz évig elhúzódott, mivel pénzhiány miatt kénytelenek voltak többször is megszakítani a munkálatokat. Az épület falképeit 1928-1933 között Anastasie Demian és Catul Bogdan, a Képzőművészeti Akadémia tanárai készítették, négy harangját a soproni Seltenhofer cég készítette. Az ikonosztáz felépítményét Gheorghe Rusu tervezte, faragása Moise Şchiopu munkája, festését pedig Gheorghe Rusu kezdte el, majd Anastasie Demian fejezte be. A hajó nagy csillárját II. Károly király, az előcsarnok csillárját Miron Cristea pátriárka adományozta.

1933. november 5-én került sor a székesegyház felszentelésére, melyet Miron Cristea, az ország pátriárkája, Nicolae Bălan, Erdély mitropolitája és Nicolae Ivan kolozsvári püspök közösen celebráltak. Az ünnepségen a kormány tagjain és a különböző nevezetességeken kívül II. Károly király és Mihály trónörökös is részt vettek.

A kolozsvári egyházmegyét 1973-ban érseki rangra emelték, ezáltal a templom is érseki székesegyházzá vált, majd 2006-tól a révi, feleki és kolozsvári ortodox érsekség és a mitropolita katedrálisa. 1993-ban a székesegyház előtti teresedésen felállították Avram Iancu szobrát. 1997-ben elkezdték a katedrális restaurálását, 2001-ben pedig úgy döntöttek, hogy egy Muránóból származó, monumentális mozaikkal díszítik az épületet.

A Mária halála titulusú katedrális vasbeton szerkezetre épült téglaépület, melynek külső homlokzatait kisbácsi mészkőlapok burkolják. Az észak-dél tájolású, tömbszerű épület egy keskeny, téglalap alaprajzú előcsarnokból és egy görögkereszt alaprajzú hajóból áll, melyhez északon belül félköríves, kívül sokszögzáródású szentély csatlakozik. Az előcsarnokot keletről és nyugatról egy-egy keskeny saroktorony, a nyolcszög öt oldalával záródó apszisokkal toldott kereszthajó szárait északról és délről szintén egy-egy keskeny, magas torony veszi közre. A székesegyház hajójának hosszú, déli szára fölött alacsony kupola, a kereszt szárainak találkozásánál kialakított négyezet fölött a magas, központi kupola magasodik, a hat kis tornyot kis méretű kupolák koronázzák. A négyezet négy sarkánál egy-egy kisebb méretű helyiség található.

A katedrális homlokzatait geometrikus elemekkel díszített félpálcatagos, magas lábazat tagolja. A főhomlokzatot a falfelület síkjából rizalitszerűen kiugró saroktornyok dominálják. A tornyokat hangsúlyos koronázópárkány zárja le, mely alatt átmetsződő vakívsor és a fonatdíszre emlékeztető párkány, fölötte pártázat húzódik. A tornyokat magas, keskeny, egyenes záródású ablaknyílások, az általuk közrezárt, háromszögoromzattal és kőkereszttel koronázott falazatot hármas tagolású, félkörívesen záródó ablakok törik ár, melyeket karcsú oszlopok választanak el egymástól. Az oszlopok fejezetét és lábazatát növényi motívumok díszítik. A székesegyház oldalhomlokzatait szintén a falazat síkjából kiugratott tornyok tagolják több szakaszra, vízszintes tagolásuk megegyezik a főhomlokzatéval. A hajófalak és a tornyok oldahomlokzatait a főhomlokzaton leírt vízszintes faltagolás jellemzi, az erőteljes koronázópárkány alatt átmetsződő vakívsor és a fonatdíszre emlékeztető párkány, fölötte pártázat húzódik. A félköríves oromzattal lezárt négyezet tagolása sokkal visszafogottabb a tornyokénál, mindössze az oromzat félkörét követő, gyűrűkön átfűzött negyedpálcára emlékeztető profil tagolja, mely lényegében az alatta nyíló, hármas tagolású, oszlopokkal elválasztott ablakot kereteli. A négyezet külső falához mindkét oldalon a nyolcszög öt oldalával záródó kápolnák csatlakoznak. A kápolnákat oszlopokra terhelő, félköríves árkádsor tagolja, mely fölött szamárhátíves vakívsor húzódik. A kápolnákat pártázattal koronázott, profilált koronázópárkány zárja le, a párkányok fölött sokszögzáródású, pléhlemezzel fedett sátortető magasodik. A szentély félköríves ablakokkal áttört külső homlokzatát magas lábazat, hangsúlyos övpárkány és vakívsor tagolja.

A főhomlokzat középtengelyében hármas tagolású árkád alatt három egyenes záródású bejárat nyílik. Az árkádokat oszlopok támasztják alá, melyek fejezetei palmettás-levéldíszes, egymás felé hajoló, illetve széttárt szárnyú galambokat és vázás virágtöveket ábrázolnak. A nyílások fölötti félköríves lunettákat mozaikok töltik ki, a középsőben Krisztus, a két szélsőben Mária, illetve Keresztelő Szent János büsztjei és monogramjai láthatóak. A mozaikok alatti, fektetett téglalap alakú mezőkben az építkezés körülményeire rávilágító és bibliai idézeteket tartalmazó, kőbe vésett felirat olvashatóak, melyek Teofil Herineanu érsek idejében készültek. A homlokzat lábazati párkánya az árkádok felső szegélyét is keretezi.

A hajó déli szára fölötti alacsony, nyomott kupola kupoladobját keskeny, félkörívesen záródó ablakok sora nyitja meg. A székesegyház képét meghatározó, magas, impozáns kupola a négyezet fölött magasodik, melynek képét a változatos növényi díszes fejezetű oszlopokra támaszkodó, félköríves árkádsor határozza meg, rézlemezzel borított sisakját szintén karakteres, geometrikus dísszel ellátott bádogozás fedi. A déli előcsarnokot közrezáró tornyocskákat azonos kiképzésű árkádok, a négyzet négy sarkán álló tornyokat háromkaréjos árkádok sora és keskeny cikkekből összeillesztett, félgömb alakú sisakok zárják le.

A hajó belső falán, a bejárathoz közel két emléktábla található, egyikük az építkezés támogatóinak névsorát, a másik a katedrális kivitelezésében résztvevő művészek és mesterek listáját tartalmazza.

A hajó és a négyezet kétoldalán, az oldalkápolnák fölött, félköríves árkádokra terhelő karzatok állnak. Az árkádok oszlopainak fejezetét lapos faragású, középkorias jellegű, burjánzó növényi motívumok díszítik. Az árkádok fölötti falfelületet ugyanolyan jellegű, lapos faragású növényi ornamentika, a karzatmellvédet növényi motívumok közé ékelt, sárkányszerű lények reliefjei és oroszlánfejek borítják.

A székesegyház belső falfelületeinek nagy részét falképek és mozaikok díszítik. A legjelentősebbek mozaikok közül a hajó déli falán, a bejárat fölötti Mária halála jelenetet, a szentélyfal mandorlás Krisztusát és a szentély negyedkupolájának a Mária a gyermek Jézussal jelenetét emelhetjük ki.

A négyezet négy sarkában egy-egy kisebb helyiség nyílik, bejárataikat azonos kiképzésű kőkeretek övezik. A keretek szárköveinek alsó részén egy-egy griff alakja látható, a szárkövek és az architráv teljes felületét burjánzó, rozettákkal kombinált fonatdísz borítja. A kereteket erőteljesen kiugró párkány koronázza, melyen stilizált liliomos pártázat fut végig.

A négyezet északnyugati sarkában fekvő oroszlánokra helyezett, gazdag növényi ornamentikával, oszlopokkal és fantázialényekkel díszes mellvédű szószék áll, mely az itáliai középkori szószékeket idézi.

A szentély északi fala előtt magas, ezüstözött fa ikonosztáz áll. Az ikonosztáz felépítése a hagyományt követi, alsó regiszterét a három ajtó határozza meg, melyeken és melyek körül az ortodox egyház legjelentősebb szentjei, Mária, Krisztus, Keresztelő Szent János, valamint a székesegyház számára nagyobb jelentőséggel bíró bibliai jelenetek láthatóak. A felső regiszterek ikonjait hangsúlyos, geometrikus és növényi díszes párkányok, illetve frízek választják el egymástól, az ikonosztáz felépítményét fantázialényekből és levelekből kialakított pártázat, valamint a Mária és Evangélista Szent János által közrevett Krisztus-feszület koronázza.

A központi kupola alatt a II. Károly királya által adományozott, kétregiszteres, felső felén nyitott koronával díszes csillár található.

A katedrális kriptájában temették el Nicolae Ivan püspököt és Teofil Herineanu érseket.

A székesegyház képét a különböző stílusirányzatok, a nyugati és a keleti keresztény építészet-, a brâncovenesc stílus- és a román fatemplomok egyes meghatározó elemeinek ötvöződése jellemzi, mely nagy mértékben magán hordozza a két tervező építész korábbi műve, a mărăşeşti-i mauzóleum stílusjellegzetességeit is.

Lukács József: Povestea „oraşului comoară". Scurtă istorie a Clujului şi a monumentelor sale. Cluj-Napoca 2005. 94.

Monumente istorice şi de artă religioasă din arhiepiscopia Vadului, Feleacului şi Clujului. coord. Marius Porumb. Cluj-Napoca 1982.

Popescu Carmen: Le style national roumain. Construire une Nation à travers l'architecture 1881-1945. Rennes 2004. 253-255.

Catedrala ortodoxă