Kiss Dániel keszüi népi költő

Közzététel: 2010-11-23
Szerző: BAJKÓ Árpád
Ketegória: népi specialista biográfiája

A tematikus szócikk leírása



Kiss Dániel 1924. augusztus 9-én született Kolozs megye délkeleti részén, a Kolozsvártól mintegy 45 kilométernyire fekvő belső-mezőségi településen, Mezőkeszüben. Kiss Ferenc és Kiss Erzsébet szülők negyedik gyermeke. A családban hatan voltak testvérek - két fiú és négy leány -, és szüleik váratlan megbetegedését, majd tragikus halálát követően korán árvaságra jutottak. Legkisebb testvére születése után, 1933-ban meghalt az édesanyjuk, majd öt évre rá édesapjuk is követte őt. Teljes árvaságuk küszöbén, 1938-ban apai nagybátyjuk, az olaszországi hadifogságból hazatérő Kiss Márton vette át a családi tűzhely legnehezebb időszakában a szülők nélkül maradt gyermekek gondozását.
Az iskolában korán felfedezik tehetségét és rátermettségét, ezért tanítója rábízza az írószerek árusítását is. Több alkalommal szavalt verset a hősök emlékművénél, és az iskolai színjátszások során tanítója a főszerepeket bízta rá. 1931-től kezdve hét osztályt végzett a mezőkeszüi elemi iskolában, majd abszolváló vizsgát tett a községközpontnak számító Mócson.


1940 virágvasárnapján konfirmál. Mivel a kilenc konfirmandus közül a legjobb tanuló, környezete hamar felfigyel tehetségére, s még ugyanezen év pünkösdjén ifjúsági vezetőnek választják.
1944-től két évig jár Mócsra katonai kiképzésre, ezután kinevezik csapatvezetőnek a keszüi alakulathoz. 1947 és 1949 között két évet tölt katonaszolgálatban a határvadászoknál Nagyváradon, majd később Székelyhídon. Hazatérését követően, 25 éves korában, 1949. május 21-én feleségül veszi Horváth Sárát.


Kiss Dániel és két leánytestvére a mócsi aratási vásáron 1943-banHuszonnyolc éves, amikor 1953. március 1-jén a mezőkeszüi református egyházközség presbiterévé választják. Szolgálata idején állandó figyelemmel kíséri az egyházközség sorsát, amely nemcsak anyagi támogatásokban nyilvánul meg, hanem írásgyakorlata révén is aktívan részt vállal az ünnepi és hétköznapi rítusok lebonyolításában, a közösségi élet szervező egyéniségévé válik.
Nagybátyja halála után a szülői háznál maradt kisebb család fenntartójaként, 1951-től a kollektív gazdaság megalakulásáig saját gazdaságot vezet. 1961 márciusától szeptemberéig, a mócsi közgyűlés javaslatára állattenyésztési tanfolyamot végez Tordán. A mezőkeszüi kollektív gazdaság állattenyésztési alkalmazottja lesz, zootechnikus, majd később munkavezető. 1968-tól kezdődően a mezőkeszüi fogyasztási szövetkezet alkalmazottja 18 éven keresztül. Felesége halálát követően, 2003 óta egyedül él mezőkeszüi otthonában.


Jóllehet versírói kedve az öregedés folyamatával párhuzamosan alábbhagy - inkább a konzerválás, az újraírás, a megőrzés szándéka kerül előtérbe -, nyolcvanéves kora után is ír olyan szövegeket (pl. kórházbeli orvosok, nővérek köszöntése), amelyek új környezetben is megtalálják a maguk nyilvánosságát.


Kiss Dániel életében írott és megőrzött szövegeit 28 kéziratos füzetben található. Ez közel hatvanöt esztendő szövegtermése, és nem tartalmazza azokat a megrendelésre készült alkalmi szövegeket, amelyekről az átadást megelőzően szerzőjük nem készített másolatot.


Kiss Dániel az 1940-es évek második felében kezdett írni halotti búcsúztatókat, kéziratai között fellelhető legutolsó verses búcsúztatójának keltezése pedig 2008 augusztusa. Tevékenysége révén a verses búcsúztató műfaja fokozatosan bekerült a közösség rituális szövegeinek repertóriumába, olyan igényelt szolgáltatássá vált, amelyet szerzője mások megvigasztalásának eszközeként értelmez. Értelmezésében a hozzátartozók vigasztalása, valamint az elválás okozta fájdalom enyhítésének tudatos szándéka mellett egy halotti búcsúztató „megszépíti az életünket", az elhunytra való emlékezés fontos eszközévé válik.


A búcsúztatás mozzanata a mezőkeszüi temetési szertartás forgatókönyvébe Kiss Dániel írói tevékenysége révén kerül be. Az első emlékezetes esemény után gyakran felkérik újabb szövegek megszerkesztésére, ezáltal lassan kialakul benne egy sajátos írói szereptudat, amit vonakodás nélkül vállal fel. Specialistájává vált egy olyan közösségnek, amely igényt tartott az ő tudására, íráskészségére.


Kéziratos füzeteiben elszórtan találunk olyan jellegű bejegyzéseket, amelyek néprajzi vagy más képzettségű gyűjtőkkel kapcsolatosak, akik időnként felkeresték őt mezőkeszüi otthonában, és tudása vagy írásai felől érdeklődtek. Olvashatjuk magyarországi és erdélyi egyetemisták, néprajzkutatók felsorolását, a hozzájuk fűzött megjegyzéseket, leveleket.


Egyetemes Aranykönyvében, amely genealógiai, családtörténeti és helytörténeti vonatkozású bejegyzések gyűjteménye, a Kiss család története olvasható. Vőfélyverseinek, menyasszony- és vőlegény búcsúztatóinak, köszöntőinek száma közel 30, a karácsonyi ünnepkör szövegeinek száma 12. Mindössze két újévet köszöntő, valamint egy húsvéti vers fordul elő a füzetekben. A kéziratok között 4 anyák napi verset, továbbá egy-egy alkalmi szöveget találunk a következő eseményekre: esperesi vizitáció, gyászlobogó-szentelés, világháborúban elhunyt keszüi hősök emlékművének felavatási ünnepsége, egyházmegyei vizsgálóbizottság köszöntése, presbiteri fogadalomtétel, egyetemes imahét, a segítőkész türei gyülekezet köszöntése, ünnepi istentisztelet, falutalálkozó, püspök köszöntése, református világtalálkozó, nőszövetségi találkozó, farsangi bál, aradi vértanúk emléknapja.


Kiss Dániel felfogásában az írás gyakran mások boldogításának, vidámításának eszköze, az írott szöveg még ajándékként is megállja helyét. A specialista saját alkotói tevékenységét olyan perspektívából tükrözteti, amely nem vesz tudomást a népi és magaskultúra terminusokkal megnevezett világ határairól. Írásgyakorlatára, életének írással eltöltött pillanataira büszkeséggel és elégedettséggel tekint vissza, tevékenységét folyamatosan kapcsolatba hozza az írásai révén gazdagított tudománnyal. Autobiografikus jellegű szövegeiben gyakran előfordulnak a „magyar tudomány gyarapítója", valamint a „magyar dicsőség éltetője" szószerkezetek.


Alkotói szándéka szerint Kiss Dániel az írást, a költészetet arra használja, hogy másokról jót mondjon, pozitív jellegű biográfiákat forgalmazzon. Saját véleményének, világnézetének kifejezésével, gondolatainak versben történő megörökítésével párhuzamosan megtörténik életpályájának dokumentálása. Az alkalmi szövegek közösségi használatának mérséklődését követően az írás az életpálya megörökítésének, az események rögzítésének eszközévé válik, a mindennapiságot szolgálja.



Válogatott irodalom



BARTHA Elek: Halotti búcsúztatók a dél-gömöri falvak folklórjában. I-II. (Gömör Néprajza, XLVI-XLVII.) Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, Debrecen, 1995.
KESZEG Vilmos (szerk.): Kicsiny dalaim. Népi költők antológiája. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1999.
KISS Dániel: Minden gyümölcse életemnek. (Emberek és kontextusok, 5.) Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta BAJKÓ Árpád. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2010.
KRÍZA Ildikó: Felsőnyéki halotti búcsúztatók. MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest, 1993.