?> Műemlékek - Salamon Anikó (Réty, 1945. július 2. – Kolozsvár–Réty, 1981. július 1.)

megoszt


Salamon Anikó (Réty, 1945. július 2. – Kolozsvár–Réty, 1981. július 1.)
Közzététel:  2010-11-29
Utolsó frissítés:  2010-12-29
Szerző:  KESZEG Vilmos

Salamon Anikó 1945-ben született Rétyen. Sepsiszentgyörgyön érettségizett. Generációja szinte egyedüli tagjaként, 1969-1973 között szerzett néprajz-magyar szakos oklevelet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, a romániai néprajzképzés szünetelésének korában. Hazatérése után Nagy Olga visszavonult a Román Tudományos Akadémia Folklór Intézetéből, hogy a felszabaduló állást ~ foglalhassa el. A hatóságok azonban meghiúsították a személyi cserét. ~ 1975-ben a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében jutott álláshoz, a kiadó néprajzi kiadványait és a Téka művelődéstörténeti sorozatot szerkesztette. 1981-ben önként vetett véget életének. Holttestét szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.


Tanulmányainak befejezése után jelentős szerepet vállalt a romániai magyar néprajzi szemlélet és kutatásmódszertan reformjában, a kultúrakutatás interpretív fordulatában. Az 1970-1980-as években részt vett a Korunk társadalomnéprajzi körének tevékenységében. A néprajzi kiadványokról publikált recenziókban az élő népi kultúra létformájára és funkcióira vonatkozó megfigyeléseket köszöntötte (Salamon A. 1974). Kiadói szerkesztőként kidolgozta a romániai magyar folklórkutatás szemléleti rendszerét. Hangsúlyozta a kutatási hagyományok számbavételét, a gyűjtés minden régióra való kiterjesztését (tájmonográfiák), ezzel egyidőben a kultúra és a társadalom, a kultúra és az egyén közötti szoros összefüggésekre rávilágító falu- és személyi monográfiák készítését, az anyagközlés mellett a kutatás eredményeinek szakszerű feldolgozását, a szakszerű forrásközlést (szöveggondozás és -kritika), a nemzetiségek néprajzi eredményeinek magyar nyelvre való fordítását (Salamon A. 1982).


Az 1970-es évek második felében Vasas Samuval a kalotaszegi rítusok, az évkör ünnepeinek és az élet fordulóinak komplex elemzésébe kezdett. A szokásmonográfia kitér az egyes települések sajátos rítuselemeire, a rítusok időbeli változására, az események lezajlását a résztvevő megfigyelés tapasztalataival követi végig (Vasas S. - Salamon A. 1986) Modellértékű tanulmányai funkcionalista, strukturalista, szemiotikai és kommunikációelméleti megközelítést érvényesítettek a rítusok elemzésében (Salamon A. 1979, 1981).


Elsők között vállalkozott a népi önéletírások kanonizálására és értelmezésére. Az Így teltek hónapok, évek... című kötet öt népi memoárt tett közzé. Szerzői a Bukovinából Dévára telepedett székely család sarja, Dávid Albertné Csobot Borbála, a magyarózdi gazdaember Magyari István Pikó, a cselédsorsot végigszenvedett marosvásárhelyi Botos Amália, a gyergyócsomafalvi kovácsmester Czirják Gergely, a nagykendi szabó Máté Mihály. A kötethez írott elő- és utószó az emlékiratok személyes jellegét, a szerzők egyéni stílusát és íráshabitusát emeli ki (Salamon A. 1979).


Posztumusz munkája az ELTE archívumában megőrződött gyimesi gyűjtemény, a Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák (Salamon A. 1987). Mind a Gyimes-, mind az archaikus hiedelem- és vallásos tudat kutatásának jelentős teljesítménye. A kutatásra 1971-1973 között került sor, s kiterjedt a hiedelemmondákra, a mágia formáira, a mágikus-rituális szövegekre, a kultúra azon rétegére, amelynek elemzése Dömötör Tekla, Pócs Éva, Erdélyi Zsuzsanna és Nagy Ilona munkásságában finalizálódott. A gyűjtemény 22 eredet-, 4 történeti és 100 hiedelemmondát, 36 legendát, 18 ráolvasást, 8 Nap-, Hold- és szivárványköszöntést, 28 archaikus imát tartalmaz. „A könyv igen jól illusztrálja a csángók hitvilágát, gondolkodását, történelmi ismereteit. Azt is felvillantja, milyen volt a székelyek népköltészete a szóbeliség fénykorában" - írta az előszót jegyző egykori tanára, Dömötör Tekla. A kötet anyagát Mohay Tamás készítette elő közlésre.


Hagyatékából Dávid Gyula tett közzé részleteket (Salamon A. 1981a, 1982). Halálakor a sajtóban Nagy Olga búcsúztatta.

Fontosabb művei


SALAMON Anikó: A népi kultúra szerepe az értelmiségi tudat formálásában. In: TÓTH Sándor (összeáll.): Látóhatár. Tizenöt tanulmány. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár. 1973. 148-154.
SALAMON Anikó: Háromszéki népballadák. Utunk. XXIX. (1974) 17. 4.
SALAMON Anikó: Egy büntető rítus jelentései. TETT. (1979) 3. 23-25.
SALAMON Anikó: Így teltek hónapok, évek. Öt életrajz. A szövegeket válogatta és gondozta, az előszót és a jegyzeteket írta SALAMON Anikó. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. 1979.
SALAMON Anikó: Életbe játszott hagyomány. Egy rítus jelhasználata. Korunk XL. (1981) 1. 21-27.
SALAMON Anikó: Szokás, ünnep, rítus. Utunk (1981) 31.
SALAMON Anikó: Egy teljesebb néprajzi körkép igényével. A Hét XIII. (1982) 29. 9-10.
VASAS Samu - SALAMON Anikó: Kalotaszegi ünnepek. Gondolat Kiadó, Budapest. 1986. 


Válogatott irodalom
NAGY Olga: „...Ha nem tartozik a harcosok közé...". A Hét 1981. XII. (1981) 28. 3.
SOMBORI Sándor: A föl-földobott kő. (levélregény S. A. -ról.) Sepiszentgyörgy, 1987.

Képek