nyomtat

megoszt

Városháza, Marosvásárhely
Utolsó frissítés:  2010-02-20
Szerző:  Várallyay Réka


A műemlék adatai
Cím: Piaţa Victoriei 2.
Kód: MS-II-m-A-15575
Datálás: Terv: 1905–1906, kivitel: 1906–1908

Történeti adatok

Dr. Bernády György polgármester (1902-1913) tevékenységének és megvalósult terveinek köszönhetően, Marosvásárhely egyike volt a századelő legjelentősebben fejlődő városainak. A városközpont tudatos kialakításának első lépéseként - Erdély egyik legtágasabb vásárterének rendezésével - 1905 februárjában pályázatot hirdettek a városháza impozáns épületének megtervezésére. A kiírásban háromszintes, tornyos épület szerepelt. A szuterén szintre néhány személyzeti lakást, a fogdát, a tűzoltóraktárokat és az egyéb kiszolgáló helyiségeket, a földszintre a hivatalokat - rendőrkapitányság, községi bíróság, jövedéki hivatal, mérnöki hivatal, levéltár, könyvtár stb. - az emeletre pedig a polgármesteri hivatalt, a karzattal ellátott kétszintes dísztermet, a tanácstermet és az eskető termet kellett elhelyezni. Az épület tornyát a tűzoltóság foglalta el.

 

A beérkezett 14 pályamű közül az első díjat Komor Marcell és Jakab Dezső „Székház" jeligéjű, neobarokk pályaterve nyerte el. A budapesti építészpáros már korábban is egyeztetett a polgármesterrel a város főterének rendezéséről, így talán nem volt véletlen, hogy pályaművük alapján ők kaptak megbízást a végleges tervek elkészítésére. A tervek átdolgozása közben több változtatás is történt. A torony a sarokra került, ezzel megbontva a homlokzat szimmetriáját, a neobarokk helyett pedig szecessziós díszítményeket kapott az épület.

 

A polgármester legfőbb érve az építkezés mellett az volt, hogy a Városháza épületének és berendezésének kivitelezését helyi vállalatok és szakemberek végzik majd, így nem idegenekhez kerül a város pénze. Ez így is történt. A kivitelezési versenytárgyalást 1906. nyarán tartották. A legelőnyösebb ajánlatot a helyi ifj. Csiszár Lajos építész nyújtotta be, így őt bízták meg a munkálatok lebonyolításával. A szerződést 1906. július 24-én írták alá.

 

A bádogos munkát Nagy Károly bádogos, a lakatos munkát Panajoth Károly lakatos, a szobafestő és mázoló munkát Nagy Jenő és Dezső festők, az üveges munkát Bartsch Károly üvegkereskedő helyi mesterekre bízták. Az épületfa és bútorrendelést a Mestitz Mihály és Fiai cég nyerte el. (A szakmunkákat elvégző mesterek névsora a Városháza előcsarnokában elhelyezett márványtáblán állt.)

 

1907 végén már költöztek a hivatalok, de a díszburkolatok jelentős része és az üvegablakok csak a rákövetkező év első felében kerültek helyükre. 1908-ban 700.000 koronával zárult a székházépítés végelszámolása a város és ifj. Csiszár Lajos között.


A műemlék leírása

Az épület alaprajzi elrendezése, homlokzati tagolása megőrizte a pályázati terven is szereplő jellegzetes barokk térszerkezetet. A téglány alakú belső udvar köré rendezett épületszárnyakat - a főhomlokzati szárnyat kivéve - keskeny közlekedő folyosó és szélesebb termek osztják két traktusra. A közlekedést több bejárat és lépcsőház is segíti. A főhomlokzati épületszárny súlypontja - akárcsak a barokk kastélyok esetében - a főbejárat hármas tagolású portikusza, a földszinti tágas lépcsőház, és a felette húzódó kétszintes díszterem.

 

A főhomlokzatot is a díszterem két emeletet átfogó, kiemelkedő traktusa uralja, ami egyben a főbejárata is az épületnek. A sarkokat, csakúgy, mint az oldalhomlokzatok közepét, enyhén kiugró, sátortetővel lefedett rizalitok tagolják. A teljes, barokkos szimmetriát a torony oldalsó elhelyezése bontja meg, elérve ezzel a polgármester által kívánt festői hatást. A torony, kialakításában emlékeztet az itáliai városállamok - Siena, Firenze - városházainak tornyaira. Talán nem is véletlen, hogy a gyors léptekkel fejlődő város, Marosvásárhely a független városállamokat állította példaképnek maga elé.

 

A homlokzatok külső burkolataiban, díszítőelemeiben az építészek által terjeszteni kívánt magyaros-szecessziós stílus keveredik a historizáló megoldásokkal, nem mindig egységes hatást eredményezve. A lábazati részt gránit kváderekkel (ciklopsz falazattal) borították, efölé vörös téglaborítás került, míg a kocsibejáró burkolata sárgás színű trachit. A középrizalit íves oromzatában, színes, mázas, Zsolnay-terrakottából kialakítva, egykor a város címere állt burjánzó virágok között, az oldalhomlokzat bejárata felett pedig az erdélyi címer. (Mindkettőt eltávolították.) A pasztellszínű falak háromszögű orommezőit szintén Zsolnay kerámiából készült, élénk sötétzöld és vörös színű virágcsokrok töltik ki. Az első és második emeleti ablakok kereteit és a közöttük futó négyzetes mezőkből álló frízt Róth Miksa műhelyében készült apró csillogó üvegmozaik-szemekből és nagyobb, tojásdad üvegkavicsokból kirakott motívumok díszítik. A kerámiák színéhez jól illeszkedik az ablakok sötétzöld kerete. A magas tetőzet mázas cserepei zöld, barna, sárga és fehér színben a hagyományos geometrikus mintázatot követik. Az udvari homlokzatok tagolása jóval szerényebb. A pasztellrózsaszín homlokzatot a vakolatfelületek és az ablakkeretezés játéka tagolja.

 

A főbejáraton belépve, a belső háromhajós, boltozott előcsarnoka pompás, valóban ünnepélyes tér, amelyet az okkersárga falak, a rózsaszínű márvány, a türkizkék és aranyzöldben irizáló Zsolnay csempék együttes színhatása könnyeddé, levegőssé tesz. A könnyedséget fokozzák a márványoszlopok és lépcsőkarok organikus formái, valamint a rabic-szerkezetű boltozat rozettái is, melyet a Lechner Ödön tervezte budapesti Földtani Intézet csarnoka ihlethetett. A sejtelmes színeket a lépcsőforduló üvegablakainak ragyogása váltja fel, Róth Miksa színes vitrázsaival, melyeken a Városháza képe és a helyén korábban álló lakóházak fényképhű másolata látható.

 

Az első emeleti díszterem színvilága hasonlóképpen egységes és elegáns. A hullámzó erkélyek oldottságot kölcsönöznek a téglalap alakú térnek, melyet pompás fehér-arany ovális rozetta formájú álmennyezet borít. A míves, szecessziós motívumokkal díszített faburkolattal fedett pasztellszínű falakat aranyozott minták díszítik, felületüket ragyogó réz falikarok törik meg. A terem színes üvegablakokon keresztül kapta a fényt. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos portréja, középen pedig Ferenc József császár egészalakos képmása állt a terem tér felőli oldalán, a tanácstagok mögött. (Sajnos közvetlenül az I. világháború után ezeket „megőrzés" céljából eltávolították, így a terem varázsa ma kevésbé érvényesül.)

 

A Városháza Marosvásárhely első jelentős szecessziós épülete. Díszítésében sokkal összetettebb ornamentikát találunk, mint az építészpáros tervei alapján, vele párhuzamosan épült nagyváradi Sas Palotán. Itt nem csupán stilizált népi - legfőképpen a szűrhímzéseken fellelhető - motívumokról van szó, hanem egy olyan magyar formavilágról, amely a „magas művészet" ornamenseiből is merít. A főhomlokzat frízét alkotó négyzetekben például későgótikus stallumokon megjelenő örvénylő leveleket, szimmetrikus rozettákat fedezhetünk fel. Szimbolikus tartalmú a középső traktus magas tetejének bádog csúcsdísze az erdélyi címer Nap és Hold figuráival. A belső dekorációt is a kifinomultság jellemzi. Bár megjelenik az építészek által kedvelt kakastaréj motívum a lépcsőházak kovácsoltvas korlátjain, vagy a díszterem rézcsillárját pávafarkak alkotják, mégsem dominál a népies jelleg. A sok apró részlet, különbözőféleképpen megmunkált sokféle anyag élvezhető és „praktikusan belakható" díszes épületté állt össze.

 

Marosvásárhelyt szerette, és sorsát szívén viselte a budapesti építészpáros: Komor Marcell és Jakab Dezső. Kiemelt szerepet töltött be tervezői pályájuk során ez a város. Első megvalósult tervük, a Városháza önállósodásuk, saját stílusuk kialakulásának egyik mérföldkövének tekinthető, egyben az erdélyi szecesszió egyik legszebb példája.


Válogatott irodalom

Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.

Kathy Imre: A Lechner-követők. In: Magyar művészet 1890-1919. I-II. Szerk. Németh Lajos. Budapest, 1981.
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely, 2000.
Marosi Barna: Bernády György városa. Marosvásárhely, 1993.
Várallyay Réka: Komor Marcell - Jakab Dezső. Budapest, 2006.

 

 




Eszmecsere a szócikkről