Katolikus templom (volt jezsuita templom és kolostor), Nagybánya
Közzététel:  2010-04-07
Utolsó frissítés:  2010-02-27
Szerző:  Weisz Attila
Lektorálta: 
A műemlék adatai
Cím: Vár tér 1. sz., Nagybánya, Máramaros megye
Kód: MM-II-m-A-04437
Datálás: 1717–1720, 1748
Történeti adatok

Nagybánya régi főterétől délre található a „Cinterem” (ma Vár tér), az eltűnt Szent István templom körül elterülő temető hajdani, ma parkosított, négyszögletes területe. A Cinterem déli oldalát zárja le a régi jezsuita templom és a hozzá tartozó rendház meg iskola épületegyüttese, illetve az iskola régi tornaterméből az 1920-as években kialakított, s azóta gyökeresen átépített ortodox templom.

 

 

A barokk jezsuita templom jobbára ismeretlen a szakirodalomban. A Szentháromságnak ajánlott templom a történeti adatok szerint 1717–1720 között, tehát a kolozsvári jezsuita templommal egy időben épült, és 1773-ig, a rend feloszlatásáig, a jezsuiták bírták, azóta plébániatemplom. Nagybányán a jezsuiták először 1674-ben tűntek fel, amikor megkapták a katonai erővel a reformátusoktól elvett Szent István templomot. 1677-ben a jezsuitákat elűzték a városból, de a templom 1687-es katolikus visszavétele után, 1691-ben újra megszerezték azt, illetve a nagybányai plébániát is. 1705–1712 között a reformátusok újra visszakapták a templomukat, ám a Rákóczi szabadságharc leverése után véglegesen fel kellett adniuk azt a jezsuiták javára. Ennek ellenére a jezsuiták nem a romosodó Szent István templomot állítják helyre, hanem a közelében emelkedő régi Szent Márton templom helyére építik fel a mai templomot (ezáltal tulajdonképpen Nagybánya két középkori temploma semmisült meg, hiszen a Szent Istvánt rövidesen elkezdték széthordani, majd 1847-ben felrobbantották). A középkori Szent Márton templomról igen kevés adat maradt fenn, még funkciója is kérdéses, hisz nem tudni, hogy esetleg egy másik plébániatemplom volt-e, koldulórendi-, vagy esetleg kórházi (ún. ispotályos) templom. A jezsuita templom és a rezidencia a Matyasovszki László (1640–1705) nyitrai püspök 1696-os 50 000 aranyforintnyi alapítványából épült föl, s ennek jeléül az iskola nyugati homlokzatába egy ovális alakú emléktáblát helyeztek el a püspök medvés címerével és (valószínűleg) a portréjával. A táblát övező gazdag levéldísz egy püspökmitrás, pásztorbotos, hosszú szakállú alakot vesz körül.

A műemlék leírása

A templom nagyméretű hajótere s kéttornyos homlokzata is a kolozsvári egykori jezsuita templomra emlékeztet, ezért okkal feltételezték, hogy ez is a kolozsvári templom nemrég azonosított építészének, Christoph Tauschnak a műve lehet. A feltételezés stilisztikai alapon történt, s mindeddig még nem került elő azt alátámasztó levéltári forrás. A főhomlokzat oldalsó fülkéiben Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos jezsuita szentek, a középső fülkében Szent József a gyermek Jézussal életnagyságú faszobrai állnak. Szent József hasonló ábrázolása meglehetősen ritka a történelmi Magyarországon, a jezsuita rend ápolta József tiszteletét, melynek hagyománya főleg Avilai (Nagy) Szent Teréz látomásán alapult (József, Máriához hasonlóan, a tisztaság megszemélyesítője ebben az értelemben). A nyitott, szegmensíves lezárású timpanonos főbejáratot vörösre festett kőoszlopok díszítik, a bejárat fölött latin feliratos márvány emléktábla látható, melyen a dedikáció után az 1718-as évszám olvasható. Az emléktábla levéldísze egyezik a Matyasovszki-táblán látható levelekkel, így feltételezhető, hogy egyszerre készültek. A tornyok bádog hagymasisakot kaptak, a templom oromzatán az IHS jel emelkedik. A templomajtót övező oszlopok, párkányok, megtisztítását és megfestését, illetve az emléktábla betűinek aranyozását egy helyi festő, Holtzhammer László vállalta és végezte el 1801-ben.

 

A templom alatt kripta található. Az épület belső térképzése nagyon összetett. A nyugati részen, a két torony között orgonakarzat emelkedik, melyről a toronyemeletek közvetítésével megközelíthetőek a magasabban fekvő oldalkarzatok is. Az oldalkarzatok félköríves ablakokkal nyílnak a hajó tere felé. A hajó földszinti részén, az oldalkarzatok alatt három-három oldalkápolna található, melyek ugyancsak félkörívekkel nyílnak a hajó felé. Az egyenes záródású, hosszú szentély két oldalán egy-egy oldalkápolna található, melyek belmagassága megengedi, hogy ablakokat is nyissanak a falán a szentély felé: Ennek ellenéra a kápolnák alacsonyabbak a szentélynél, s így a gádorfal ellipszis alakú ablakokkal is rendelkezik. A hajót és a szentélyt illetve a karzatokat meg a szentély oldalkápolnáit fiókos dongaboltozat fedi, az oldalkápolnákat egyszerű donga. A boltozaton aranyozott stukkódísz figyelhető meg, ám ezek alig érvényesülnek a mindent elborító XX. század eleji belső kifestés miatt (Kiss Károly művei). A karzatnyílások előtt bábos korlátot imitáltak, a kápolnákat elválasztó vaskos falpillérek volutákkal és erőteljes párkányokkal ellátott fejezetekkel díszítettek.

 

A templom gazdag berendezését készítő mestereket alig ismerjük. Egy bizonyos Sixt János nevű festőről ismeretes, hogy 1767-ben képeket festett a templom részére, ám ezeket mai ismereteink szerint nem lehet azonosítani. 1802-ben a már említett Holtzhammer László is festett egy Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festményt a templom számára, a kép rámáját egy másik festő, Schaintzer Fülöp készítette el 1823-ban. A szentély oltárképe a Szentháromságot ábrázolja, ez Kármán László helyi képíró 1823-as munkája. Az oltárt 1824–1825-ben faragta az említett Schaintzer Fülöp „pictor és képfaragó”. A falazott menzán álló oltárfelépítmény viszonylag alacsony, oszlopos, urnás, timpanonos díszítése alapján közelebb áll a provinciális neoklasszicizmushoz, mint a barokkhoz. Az oltárszekrényt két ellipszis alakú dombormű díszíti, az egyiken feltételezhetően Ábrahám és Melkizedek áldozata, a másikon Mózes és az Érckígyó látható. Az oltár mellett egy-egy nagyméretű, igen provinciálisan megfaragott, színezett adoráló angyal térdel. A barokk keresztelőmedence tetejét a Krisztus megkeresztelése szoborkompozíció díszíti. A berendezési tárgyak közül értékesek a faragott és intarziákkal díszített ajtók, a padok, a vasalatok, a fából készült szószék, illetve a XIX. századból származó oltárfestmények.

 

A templom mögött álló, de csak 1748-ban befejezett, Residentiának nevezett rendház és iskola egyetlen, monumentális, két emeletes szárnyból áll. 1773 után az iskolát a városban működő minoriták vették át. 1787-ben az iskola a város tulajdonába került, melyet azután hol minoriták, hol világiak vezettek. 1880-tól már gimnáziumi szintű képzés is folyt az iskolában, melyet 1887-ben államosítottak.

 

A főgimnázium az első világháború után elköltözött, polgári leányiskola költözött épületébe, tornatermét pedig 1926-ban ortodox templommá alakították, később teljesen átépítették. A Residentia épületében ma is iskola működik.

Válogatott irodalom
PALMER Kálmán: Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894.
SZÁSZ Károly: Adatok a nagybányai képírók, kő- és fafaragók történetéhez. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest, 1957. 566–576.
CSOMA Gheorghe: „Suprema tărie a oraşului …”. Baia Mare, 1999.
WEISZ Attila: Nagybánya, történelmi belváros. Erdélyi műemlékek 44. Kolozsvár, 2007.
VERESS Ferenc: A kolozsvári jezsuita templom építése. In: A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Szerk. Szilágyi Csaba. Piliscsaba, 2006. 414-423.