nyomtat

megoszt

Az egykori minorita kolostor temploma, ma ortodox templom, Beszterce
Utolsó frissítés:  2011-02-05
Szerző:  P. Kovács Klára


A műemlék adatai
Cím: P-ţa Unirii 8. sz.
Kód: BN-II-m-A-01610.01
Datálás: 13. sz., átalakítások: 16., 18. sz.

Történeti adatok

1268-ban említik először a források a minoritákat Besztercén. A Szűzanyának szentelt templomuk és kolostoruk is ebben az időszakban épülhetett. Valószínűleg az 1250-es években kezdődtek a munkálatok a templom szentélyén, a nyugati homlokzat pedig utoljára, 1270 táján készülhetett el. A templomot utólag többször javították, alakították. Az 1438-as török betörés okozta károkat 1444 körül hozták helyre. 1520 táján egy nagyobb késő gótikus átépítésre került sor. Ekkor a hajóban a korábbi fafödémet boltozattal váltották fel, és a boltozat nyomásának ellensúlyozására megépítették a hajó támpilléreit. Ugyancsak ebben az időszakban, 1525 körül, építkeztek a kolostoron is, már reneszánsz elemeket is ötvöző, késő gótikus stílusban. Az említett átalakítások alkalmával úgy tűnik freskódísszel látták el a templom falait. A 20. század elején a déli homlokzaton – a szentély nyugati, valamint a hajó keleti végén – előkerült az egykori falfestmények néhány töredéke, amelyek viszont ma már nem láthatók. A feltáráskor készült leírások alapján ezek Szt. György, Szt. Mihály arkangyal, Szt. Imre herceg, Szt. László király alakjait ábrázolták, feltételezhetően egy Királyok imádása kompozíciót, továbbá az áldó Krisztus és Szt. Bertalan alakjai között a donátort is megjelenítették. A reformáció nyomására, 1540–1542 között, a minoriták a kolostor és a templom elhagyására kényszerültek. A következő időszakban a lutheránusok használták a templomot, miközben a kolostor épületei fölött a városvezetőség rendelkezett. Szinte két évszázad múltán, a Habsburg rekatolizáció folytán, 1724-ben a minoriták ismét átvehették a templomot, utóbb, 1788-ban ez katolikus plébániatemplom lett. A 18. században az épület egy nagyobb lélegzetű, barokk átalakítást szenvedett. Ennek során, 1772 körül, a hajót újraboltozták, és megépítették a nyugati karzatot a hozzá kapcsolódó homlokzati feljáróval; megmagasították a szentélyt, melynek felső szintjét kis szellőzőablakokkal nyitották meg; a szentélybe a Szentháromságnak szentelt barokk oltárt állítottak fel; egységes barokk párkánnyal koronázták az épületet; a nyugati homlokzaton kialakították a barokk nyílásokkal megtört oromzatot valamint a kis huszártornyot, ugyanakkor átalakításokat eszközöltek a kolostor épületein is. Valamikor az újkorban készült a hajó déli homlokzatának negyedik támpillérén levő napóra.

 

1847-ben ismét javították a templomot. Ebben az időszakban épülhetett a jelenlegit megelőző nyugati portikusz. 1893-ban a görög-katolikus egyház vásárolta meg az üresen álló épületegyüttest. 1909-ben elbontották a szentély déli oldalához kapcsolódó kolostort, és a munkálatok során rábukkantak a már említett középkori freskókra. Ekkor távolították el valószínűleg a templom Johannes Hahn műhelyéből kikerült orgonáját. A két világháború közötti időszakban alakították át gótizáló stílusban a nyugati portikuszt. 1948-ban a kommunista hatalom megszűntette a görög-katolikus egyházat, így a besztercei templomuk is az ortodox egyház birtokába került. A szentélybe gótizáló ikonosztáz került, neobizánci stílusú belső festése 1978–1980 között készült.


A műemlék leírása

Az egykori ferences templom és kolostor a történelmi város északkeleti részén, a középkori várfalon belül, az egykori Holztor közelében létesült. Az együttesből napjainkban már csak a templom áll, a ferences kolostor egykor a szentély déli oldalához kapcsolódott. A huszártornyos, keletelt teremtemplomot hajó és hosszú, sokszögzáródású szentély alkotja.

 

A háromtengelyes nyugati homlokzat kialakítása viszonylag egyszerű, díszítése visszafogott. A homlokzatra merőleges két alacsonyabb, illetve a nyugati fal déli és északi meghosszabbításában két magasabb vízvető-párkányos támpillér ellensúlyozza a front mögötti boltozat nyomását A homlokzat előtt, a középtengelyben oromzatos, gótizáló portikusz áll. Mögötte nyílik a templom csúcsíves nyugati kapuja, fölötte rézsűs keretű rózsaablak helyezkedik el. A rózsaablak két oldalán 1-1 csúcsíves záródású, magas, kora gótikus ablak határozza meg a szélső tengelyeket. Szárköveiket karcsú oszlopocskák képezik, ezekről és az utólag kitört osztósudárról indultak egykor a mérművek, amelyeknek mára csak töredékei maradtak meg – 2 csúcsos háromkaréj felett 1 négy- vagy háromkaréj alkotta ezeket. A főhomlokzat leghangsúlyosabb vízszintes tagoló-eleme a barokk koronázópárkány, amely a rózsaablak fölött íves kiképzést nyert. A homlokzatot háromszögű oromzat zárja, amelyet három, barokkos szalagkeretbe foglalt új falkép díszít. A két szélső ábrázolás helyén néhány éve még szellőzőablakok nyíltak, a középső ábrázolás helyén pedig egykor szoborfülke állt. Az oromzat csúcsa mögött kis, deszkafalú huszártorony magasodik.

 

A hajó homlokzatait öt pár háromlépcsős támpillér tagolja. A második és harmadik támpillérközben, mindkét homlokzaton 1-1 félköríves záródású, rézsűs kávájú, magas ablak nyílik. A hajó déli homlokzatának legkeletibb támpillérén levő MDXX évszám a támpillérek korát jelöli meg, ugyanakkor e pillérek által támasztott egykori hajóboltozat építésének időpontjára is utal. Ezek szerint a 13. században épült templom hajója nem volt beboltozva. Erre utalnak a hajó padlásterében látszó kis konzolocskák is, amelyekre az egykori fafödém gerendái támaszkodtak. A hajó első, boltozata 1520 körül készült tehát, ezt váltotta fel a jelenlegi barokk boltozat a 18. században. A már említett támpilléren, az 1520-as évszám fölötti MDCCCCIX évszám, a szentélyhez egykor kapcsolódó kolostor elbontásának az idejét jelöli. Valószínűleg ekkor a hajó délkeleti támpillérén is javításokat eszközöltek.

 

A szentély fala beugrik a hajóhoz képest, magassága pedig azzal megegyezik. A szentélyen is folytatódik a barokk koronázópárkány, falát 8, a hajóénál alacsonyabb, csupán kétlépcsős támpillér tagolja. A déli oldalon levő három támpillér a kolostor lebontásával egyidőben nyerte mai formáját. A támok magassága a belső, késő román kori boltozatindítás magasságát jelöli, jelezvén azt is, hogy a szentély egykor jóval alacsonyabb volt. A legfelső szint kis kosáríves ablakaival utólagos, 18. századi beavatkozás eredménye. A szentély eredeti ablakai az alsó szinten vannak: hat nyújtott arányú, hol csúcsíves, hol félköríves záródású nyílás, illetve a szentélyzáródásban három, rézsűs kávájú körablak. A két szélső körablak négykaréjos díszű, a középső nyílás ezeknél nagyobb és nem tagolják karéjok. A szentély déli oldalán levő háromkaréjos timpanonos, szedett élű kőkeretes kapu vezetett egykor a szentélyből a kolostorba.

 

A belsőben az enyhén csúcsíves diadalívet falpillérek elé állított, levélornamentikás fejezetű féloszloppár támasztja alá. A szentély két téglalap alakú boltszakaszból, továbbá a nyolcszög öt oldalával záruló apszisból áll. A téglalap alaprajzú boltszakaszokat tagolatlan szalagbordás keresztboltozatok fedik, amelyek különféle támokra futnak le: a szentély nyugati sarkától kelet fele haladva egy féloszloppár után, egy ötszögű metszetű „oszlopgyám”-pár következik, amely az ablakkönyöklők magasságában csonkagúla alakban végződik, végül hármas oszlopos támpárt találunk. A szentélyzáródás boltozatának hornyolt bordái faloszlopos támaszokról indulnak. A faloszlopok fejezetei különbözőek, a késő román kori – kora gótikus bimbós-leveles fejezetek különböző változatait képviselik. A szentély boltozatának három záróköve szintén eltérő ornamentikájú, a keleti és a nyugati rozettás, azzal az eltéréssel, hogy a szentélyzáródás boltozati záróköve jóval nagyobb. A középső zárókő indás-szőlőleveles díszű, és méretben a nyugati zárókővel egyezik.

 

A hajót négy boltegység alkotja, amelyeket golyvázott falpillérekről induló hevederes csehsüvegek borítanak. A jelenlegi barokk boltozat követi a gótikus támpillérek kiosztását, de takarja a nyugati ablakok záródását, ami arra utal, hogy későgótikus boltozata magasabb lehetett. A hajó nyugati végében barokk karzat található, amelyet kelet fele két pillér támaszt. A karzat alatti teret három csehsüveggel fedett téregység képezi. A déli homlokzathoz ragasztott lépcsőház szolgálja a karzat megközelítését.

 

A besztercei ferences templom igen jelentős helyet foglal el a magyarországi koldulórendi templomok sorában, hiszen itt épült az egyik legkorábbi többszakaszos, poligonális záródású, boltozott szentély. A tatárjárás (1241) után megjelent szentélytípus a 13. század végére teljesen kiszorította az egyenes záródás alkalmazását a koldulórendi templomépítészetben.

 

Késő romanika, korai gótika jellegzetességeit mutatják a szentély építészeti részletei: a besztercei faloszlopokhoz hasonlókat találunk Kercen, a brassói Szent Bertalan templom esetében, Széken; a záródás hornyolt bordáihoz hasonlókat pedig Prázsmáron, Szászsebesen, Boroskrakkón. A nyugati homlokzat szerkezete a vasvári domonkos templom homlokzatára emlékeztet, és mindkettő valószínűleg az itáliai 13. századi egyszerű, egyhajós koldulórendi templomokra vezethető vissza.


Válogatott irodalom
Dahinten, Otto: Geschichte der Stadt Bistritz in Siebenbürgen. Köln, Wien. 1988. (Studia Transylvanica, Bd. 14.) 291–306.
Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár. 1994. 78.
Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár. 1996. 241–242.
Rostás Tibor: A besztercei volt minorita, ma görög katolikus templom. Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. 63–90.
Kutnyánszky Ildikó: A koldulórendek és építészetük az Árpád-kori Magyarországon. In: Rostás Tibor – Simon Anna (szerk.): Tanulmányok Tóth Sándor 60. születésnapjára. Budapest. 2000. 83–127.
Gaiu, Corneliu – Duda, Vasile: Topografia monumentelor din Municipiul Bistriţa. Centrul istoric. Cluj-Napoca. 2008. 34–37.
Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Szerk.: F. Romhányi Beatrix et alii. Arcanum CD. 2008.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra