nyomtat

megoszt

Ferences kolostor, Torda
Utolsó frissítés:  2011-08-08
Szerző:  Weisz Attila


A műemlék adatai
Cím: str. Avram Iancu 49.
Kód: nincs műemléklistán
Datálás: 1733–1737

Történeti adatok

Tordán a ferencesek (valószínűleg a kolozsvári obszervánsok) már a 16. század elején feltűntek, ám akkoriban nem alapítottak kolostort, csupán egy házban élhettek. A 16. század későbbi történései nem kedveztek a ferencesek letelepedésének Tordán, erre csupán a XVIII. század elejének erdélyi rekatolizációs törekvései adtak keretet, amikor az erdélyi ferences custódia önálló, Szent István védnöksége alá helyezett rendtartománnyá alakult (1729). A tordai ferences kolostorról kevés adat található a szakirodalomban. Ismerve a ferences levéltárak általános pusztulását különleges szerencse, hogy a tordai rendház iratanyagának egy része és könyvtára fennmaradt a tordai katolikus plébánia őrizetében. Ezek között fontos egy igen részletes leltárkönyv (1741-1838) és a 18. században elkezdett Domus Historia; mindkét forrás feldolgozatlan és kiadatlan.


A kolostor telkét 1733-ban vásárolták 400 forintért csíkszentgyörgyi Gergelyffy Józseftől és feleségétől, akik a vételárban egy rétet is átadtak az atyáknak. A templom alapkövét még ebben az évben lerakták, 1735-ben már beköltöztek és 1737-ben Szent László király tiszteletére felavatták az épületegyüttest. A kolostor és a templom felépítését a szindi származású Bors család adományai tették lehetővé, a család tagjait a templom kriptájában temették el. A ferencesek ellátták a tordai sóbányák melletti kis kápolnát is, illetve 1830-ig elemi iskolát működtettek a kolostor mellett. A 20. század elején fontos karbantartási és átalakítási munkákat végeztek az épületeken (a hajó kazettás mennyezete és belső festése, a templom melletti épületszárny ablakai származnak ebből az időből). A kolostor szerzeteseit 1951-ben hurcolták el, később a börtönből kiszabadult Izidor atya lakta a kolostort és látta el a templomot. Az utóbbi időkben a kolostor szegényebb családoknak is fedelet nyújtott, a templomban ma a tordai esperes szolgál.


A műemlék leírása

Ótordáról Újtordára a kolozsvári úton menet körülbelül félúton áll a szerény megjelenésű, nem túl nagy méretű ferences kolostor. Bár az épületek kissé kopottak, kertje, környezete szépen gondozott. A kolostor épülete alig ismert a szakirodalomban, és csupán az utóbbi évek kutatásai tárták fel történetének pontos adatait és művészettörténeti helyét. Az együttes lényegében két épületből, a templomból és a szentélyhez derékszögben csatlakozó kolostori lakóépületből áll. A templom mellett húzódó kétszintes épületrész a kolostor mellékterét alkotja, de innen lehet megközelíteni a szószéket is.


A templom alatt kripta húzódik, mely a hajóból nyílik. A templom földszinti alaprajza egyszerű: boltozatos előcsarnok, melyet oldalkápolna egészít ki, ennél nem sokkal tágasabb hajó, és keskenyebb, poligonális szentély sekrestyével. A hajót és a szentélyt félköríves diadalív választja el. A hajó hosszanti falait kívülről támpillérpár erősíti, belülről árkádpár tagolja. Az előcsarnok két szintre oszlik, felső szintje karzatként működik a templom felé, és az oldalépítményből közelíthető meg. A hajó kazettás, a szentély vakolt síkmennyezetes.

 

 


A 17-18. században épített erdélyi ferences kolostorok épülettípusai közül a tordai együttes egy érdekes altípusba, a középkori formákat felidéző épületek sorába illeszkedik (Mikháza, Dés, Fogaras, Gyulafehérvár), ezek közül a tordai a legszerényebb megjelenésű. A tordai kolostor a dési alaptípus szerényebb változata. Tordán a középkori templomépítészetet a poligonális szentély és a hajó oldaltámpillérei idézik fel, a felmenő falak tagolása, a boltozatok természetesen már késő barokk alapformákat követnek. A középkori formák fölelevenítése valószínűleg a rend ősisége, történelmi hivatása hirdetésének építészeti kivetülése.


A kolostor kétszintes épülete sem hivalkodó, a szerény szerzetesi szükségletek szerint épült: mindkét szinten lépcső, összekötő-folyosó és az innen nyíló három-három boltozott szerzetesi cella áll. Érdekes, hogy hiányzanak a kolostor reprezentatív közösségi terei, ezek sokkal szerényebb méretben a templom melletti hosszanti épületrészben kaptak helyet. A homlokzatok is egyszerűek: a legreprezentatívabb a templom bejárati homlokzata az ívelt lezárású oromzattal, és az abból kiemelkedő fa huszártoronnyal. Az oldalsó félköríves ablakok a főhomlokzaton is megismétlődnek, a főbejárat egyenes zárású. A kolostorépület főhomlokzatának négy nyílástengelyét vakolatárkádok szegélyezik, melyek egy két szintes, nyitott árkádos galéria feltehető nyomai.


A templom belső berendezése 18-19. századi. A diadalív záradékára a ferences jelvényt (a két keresztbe tett kar) és jelmondatot festették valamikor a 20. század elején: Istenem és mindenem. A fából készült késő barokk főoltár gazdag, de vidékies megoldású architektonikus alapszerkezet, alapszíne fehér, díszítése aranyozott. Az oltár oldalain négy magyar szent festett és arannyal gazdagon díszített faszobra emelkedik: az alsó konzolokon a vitézi ruhába bújtatott, koronás Szent István király és Szent Imre herceg (lilioma már hiányzik), fönt pedig talán a két püspökszent, Szent Adalbert és Szent Gellért áll, egy-egy puttóval (attribútumaik hiányoznak). Az oltáron két kép van, a nagyméretű, olajjal festett középkép talán későbbi a 18. század közepére tehető oltárnál. Ez a templom patrónusát, Szent László királyt ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. A király fehér, szépen megrajzolt, ideges lovon ül, ruhája sujtásos, fején a Szent Korona, palástját a szél tépi. Arcát őszes szakáll keretezi. Lováról fölemelkedve színpadias gesztussal visszafordul és szemeit az égre függeszti, miközben jogarával a sziklára sújt. A sötét tónusú háttérből élesen világlik ki alakja, háta mögött seregének apró figurái látszanak. A festmény a késő barokk stílusjegyeit viseli magán, a 18. század végén, esetleg a 19. század elején készülhetett. A provincialitásában is érdekes festmény késő barokk előképeket követ, szerzője egyelőre ismeretlen. Az oltár felső részén négykaréjos kartusban kisebb olajfestmény, Mária megkoronázása látható. A Mária alakja alatti felhőn az Ex Voto (hálából) felirat olvasható. A magyar szentek szobraival díszített, Szent Lászlónak ajánlott főoltáron nem véletlenül tűnik fel a magyarok nagyasszonya, hiszen ismerünk olyan barokk kompozíciót is, ahol a Mária megkoronázása jelenetét a magyar szent királyok hódolata egészíti ki (pl. Forró, Borsod-Abaúj-Zemplén megye). A hasonló kompozíciók a Regnum Marianum (Mária Országa) barokk eszmekörébe illeszkednek. Az oltár csúcsán az aranyozott, sugaras IHS felirat ragyog föl.


A hajó keleti sarkaiban egy-egy késő barokk, egyező architektúrájú és méretű mellékoltár áll, mindkettő nagyméretű olajfestményt foglal magába. A fehérre festett, aranyozott díszítésű oltárok tetején puttók ülnek. Az északi oltár festménye a kereszt előtt imádkozó, stigmákat viselő, csuhába öltözött Assisi Szent Ferencet ábrázolja. A déli oltár képe a ferences öltözetű, térdeplő Padovai Szent Antalt mutatja, aki előtt fénykoszorúban jelenik meg a gyermek Jézus. A szent előtt attribútuma, a liliom fekszik. A festmények ugyanattól a jó képességű művésztől származhatnak, a 19. század elejéről.


A hajó déli falára illesztett faszószék kupa formájú, alsó része tobozos lezárású, színezése fehér alapon arany. A szószék követi az ótordai és az újtordai református templomok márványból faragott szószékeinek formáját. A katedrát a templom melletti épületrész emeletéről lehet megközelíteni egy faburkolatú ajtón keresztül. A templom padjai elegáns oldallapokkal rendelkeznek, formájuk emlékeztet a tordai katolikus templom padjaira. A hajó előcsarnokából nyíló oldalkápolna oltárának csupán díszesen faragott kerete van meg. A kolostor fontos festménye a Lehajtott fejű Mária, amely egy bécsi kultuszkép erdélyi tiszteletének érdekes emléke.


Válogatott irodalom
ORBÁN Balázs: Torda város és környéke. Pest, 1889. 368.
VEÖREÖS András: XVIII. századi ferences kolostorok Erdélyben. In: Építés-Építészettudomány. 33 (3-4). 325-339.
GYÖRGY József: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Kolozsvár, 1930.



címkék

kolostor, templom

Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra