nyomtat

megoszt

Kendeffy-palota, Királyi Tábla, Marosvásárhely
Utolsó frissítés:  2012-11-29
Szerző:  Orbán János


A műemlék adatai
Cím: Marosvásárhely, Bolyai u. 14.
Kód: MS-II-m-B-15485
Datálás: 1789

Történeti adatok
A nagyméretű főúri palotát építési emléktáblája szerint 1789-ban gróf Kendeffy Elek özvegye, Bethlen Krisztina fejezte be a Szent Miklós utca déli során összevásárolt telkein. Fia, Kendeffy Ádám az 1826. június 1-én kelt szerződés szerint cserélte el az erdélyi Királyi Tábla birtokában lévő két főtéri házzal. A palotát és melléképületeit ekkor Sófalvi József geometra tervei alapján, Schaffner Ignác kőművespallér, Thomas Rupert ácspallér és mások közreműködésével tették alkalmassá az új funkció ellátására. Ezt követően 1849-ig, a Habsburg-tartományként különálló Erdélyi Nagyfejedelemség korszakának végéig itt székelt az erdélyi Királyi Tábla, de a későbbiekben is, gyakorlatilag napjainkig, folyamatosan joghatósági szervek használják az épületet. A telekhez eredetileg melléképületek és a jelenlegi Retezatului utcáig terjedő nagyméretű kert tartozott – a későbbiekben ezen a területen épült fel a bíróság dualizmus-kori épülete illetve a börtön.

A műemlék leírása

A néhai Szent Miklós utca déli házsorában, a Teleki Téka épületével átellenben elhelyezkedő kétszintes, tíztengelyes épület. Alaprajza téglalap alakú, udvari homlokzatának szélein két kis kiugró tömbbel. Az épület tömegét a manzárdtetővel fedett erőteljes középpavilon határozza meg; az épület többi részét kontyolt nyeregtető fedi.

Az épület legfontosabb művészettörténeti értéket a főhomlokzat jelenti, mely a klasszicizáló későbarokk építészeti formanyelv erdélyi terjedését szemlélteti. A főhomlokzatot a koronázópárkány fölé emelkedő manzárd tetővel fedett középpavilon rizalitja határozza meg; a széleken kis kiülésű oldalrizalitok figyelhetők meg, melyek azonban a tetőszerkezet formáját már nem befolyásolják. A homlokzati tagolás változatosságát a sávozott és sík felületek, valamint a tükör- és tábladíszek váltakozása biztosítja. A földszinten az ablakkönyöklők és az ablakszemöldökök vonalában húzódó két vízszintes párkány közötti felületek mindenhol sávozottak (beleértve a közép- és oldalrizalitokat is), alatta és felette pedig mindenhol simák. Az emeleten a sávozás csak a közép- és az oldarizalitok közötti szakaszt tölti ki, kissé ráfordulva az oldalrizalitok sarkaira is. A homlokzatot vízszintesen konzolsorral bővített övpárkány osztja és fogsordíszes koronázópárkány zárja, mely az oldalrizalitok vonalában golyvázódik.

 



A négytengelyes középrizalitban kerékvetős, vállpárkányos-záróköves, félköríves záródású faragott kő kapuzat nyílik. Szárköveinek, íves elemeinek valamint zárőkövének homlokmezejét rovátkolt szegélyű, sarkain ívesen lekerekített, vésett keretek díszítik. A kapuzatot keskeny lizénák szegélyezik, fölötte a zárókő vonalában golyvázódó, a lizénákra is ráforduló fogsordíszes párkány húzódik. A kapuzat két oldalán, a tengelyeket egymástól elválasztó lizénák között egy-egy vakolt szalagkeretes ablak nyílik: szemöldökmezejükben füzérdíszek, felettük pedig fekvőtéglány alakú mélyített tükrök láthatók. Az emeleten a négy tengelyt iónfejezetes pilaszterek választják el egymástól – a fejezetek volutáit füzérdíszek kötik össze, ívesen hajlított fejlemezükre abakuszvirágot mintáztak. A négy emeleti ablak kialakítása megegyező: a táblás mezőkbe foglalt szalagkeretes ablakok tükrös kötényeit szalagfonatok díszítik, az oromzatos szemöldökpárkányok alatt a szemöldökmezőket füzérdíszek töltik ki. Az oromzatok felett a falat kör alakú, füzérekkel szegélyezett záróköves díszítésű kőkeretes bevilágítóablakok törik át. A füzéres-iónfejezetes pilasztereken egyszerű párkány nyugszik, fölötte üres fríz húzódik, majd fogsordíszes koronázópárkány zárja a középrizalitot.

A homlokzat síkjából enyhén előreugró két oldalrizalit tagolása azonos. A földszinten  mélyített tükörrel tagolt, álló téglalap alakú tábladíszek közé foglalva a kapuzat mellett látott ablaktípus ismétlődik (szemöldökrészében füzérdísszel és fekvőtéglány alakú mélyített tükörrel). Az oldalrizalitok emeleti szintjét füzérdíszes iónfejezetes pilaszterpárok szegélyezik, az ablakok szalagkeretes-záróköves kialakításúak, timpanos szemöldökpárkánnyal lezárva, kötényeik tükrét meanderszerű szalagmotívumok töltik ki. A páros pilaszterek elemei között keskeny, föggőleges tábladíszek helyezkednek el.

Az oldalrizalitokat a középrizalittal összekötő két kéttengelyes homlokzatszakasz vakolata sávozott. A földszinten két-két szalagkeretes ablak található – szemöldökmezejükben táblás keretbe foglalt tárcsasor húzódik, felettük a fekvőtéglány alakú mélyített tükrökkel. A szalagkeretes-záróköves kiképzésű emeleti ablakok szemöldökpárkánya egyenes záródású, kötényeiket egyszerű mélyített tükrök töltik ki.

Az épületet a középtengelyben kosáríves csehsüvegboltozatokkal fedett, tágas kocsibehajtó szeli át. Jelenleg ennek nyugati oldalfalán látható az építtető özvegy 1789-es emléktáblája (a kígyós bethleni Bethlen címert utólag levésték róla); valamint az 1827-ben a főhomlokzaton elhelyezett latin nyelvű emléktábla. A gang keleti oldalán indul a négy orsópillér köré épített, háromkarú, vaskorlátos lépcső. A klasszicizáló későbarokk jellegű elegáns lépcsőházat hevederekkel elválasztott kis csehsüvegboltszakaszok fedik. Több emeleti helyiségben fogsordíszes párkányok és íves kiképzésű, barokk jellegű kályhafülkék maradtak fenn.

 


Válogatott irodalom
Benkő Károly: Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben. Közzéteszi: Pál-Antal Sándor. Marosvásárhely, 2001.
Biró József: A gernyeszegi Teleki-kastély. Budapest, 1938.
Fodor István: Régi neves épületek és intézmények. Marosvásárhely, 1937, Marosmenti Élet kiadása (Krónikás füzetek, II. sorozat 7. szám).
Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely, 1998.
Man, Ioan Eugen: Târgu Mureş. O istorie urbană de la începuturi până în anul 1850. Târgu-Mureş, 2006.



címkék

palota, , Marosvásárhely

Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra