nyomtat

megoszt

Toldalagi-palota, Marosvásárhely
Utolsó frissítés:  2010-04-09
Szerző:  Orbán János


A műemlék adatai
Cím: Rózsák tere 11. szám
Kód: MS-II-m-A-15553
Datálás: 1759–1772

Történeti adatok

A Toldalagi-palota a város egyik legjelentősebb XVIII. századi műemléke. A Királyi Tábla beköltözését követően Marosvásárhelyen emelkedő főúri paloták első és egyben legígényesebb példája. Építtetője gróf Toldalagi László (mh. 1779), a Királyi Tábla ülnöke. Építési munkálatai 1759-ben kezdődtek és több szakaszban 1772-ig zajlottak – ekkor került sor a hátsó szárny teljes befejezésére. A palota tervező mestere Luidor János, vicepallérként pedig ennél az építkezésnél tűnik fel először Marosvásárhelyen a később nagy jelentőségre szert tevő Schmidt Pál. A szobrok, faragott kő elemek elkészítése a korabeli Erdély legfontosabb szobrászára, Schuchbauer Antalra hárult, de szamosújvári kőfaragók is megfordultak az építőtelepen. A stukkódíszek készítésével kapcsolatban Romanus Lehr személyével találkozunk. A Toldalagi család számadáskönyvei a szebeni Johannes Schmidt, valamint a régeni Enyedi Márton lakatosok nevét is őrzik, az asztalosmunkát Takács Lénárd, Hujbert András, Venczel és Semberi nevű mesterek, a kályhákat a nagysajói Céra János és a szászrégeni Jámbor Sámuel rakta, az üvegesek (Sendelyes István és Locz János) segesváriak voltak.

 

 

A palotában a negyvenes évek első felében az Erdélyi Bank Rt. működött, az általuk tervezett nagyszabású átalakítási munkálatokat szerencsére meghiúsította a háború. Az 1960–1961-ben zajló helyreállítási munkálatok során kerültek az épületbe a ma is ott látható historizáló kályhák – egyrészt a kerelőszentpáli Haller kastélyból, másrészt pedig a marosvásárhelyi Bernády tér 6. és a Jókai Mór utca 26 szám alól. Jelenleg a Maros Megyei Múzeum néprajzi részlege működik az épületben.


A műemlék leírása
Az épület a Rózsák tere (a hajdani Poklos utca) nyugati során, a ferencesek templomából és kolostorából mára megmaradt torony déli oldalán található. Déli szomszédja a Bányai-palota magas neobarokk épülete, északról a ferences kolostor helyén nyitott Színház tér határolja. Zárt belső udvarú, négyzet alaprajzú épület, egy főhomlokzati és egy hátsó bejárattal. Az északi szárny hátsó, nyugati részébe foglalt félemeletes épületrész egy korábbi ház maradványa. Cseréphéjazatú manzárdtető fedi, a gerincen csillaggal díszített pléhgombokkal.

Főhomlokzat

Az épület egyik művészettörténetileg leginkább értékelhető részlete a gazdagon díszített hattengelyes főhomlokzat. Középen két tengely szélességben hornyos bélletű, vállköves-záróköves díszítésű, kosáríves záradékú kapuzat nyílik, szemöldökmezejében kétoldalt háromszög alakú keretbe mintázott levéldíszekkel. A földszint tengelyeit rusztikus lizénák határolják – ezek kivételével a földszint tagolásának minden eleme (ablaknyílások, vakolt záróköves füleskeretek, tábladíszek az ablakok felett) műemléki helyreállítás eredménye – a XX. század első felében itt még magas kirakatok és cégtáblák töltötték ki a lizénák közötti mezőket. Az emeletet a földszinttől a homlokzati tagolóelemek vonalában golyvázódó övprákány választja el (tagozatai a század első feléből származó fotókon egyszerűbbeknek tűnnek).

Az emelet hat tengelyét – a kapu feletti kettő kivételével – kompozit fejezetes, ívelt fejlemezes pilaszterek választják el egymástól. Az emeleti szinten a sarkokat (a fő- és oldalhomlokzatot szegélyező pilaszterek közötti keskeny sávban) sarokrusztika emeli ki. A pilaszterek között az ablakok enyhén mélyített tükrökben helyezkednek el, ezeket a tükröket az alsó sarkaikba mintázott, S alakba csavarodó levéldíszek emelik ki. A hat emeleti ablak kialakításában közösek az erőteljes könyöklőpárkányok, a profilozott füleskeretek, az ezek külső peremén csüngő, három-három elemből álló bojtszerű levélcsokrok, valamint a kötények ívesen domborított kialakítása. A stukkóból mintázott szemöldök- és köténydíszek ellenben igen változatosak, ugyanakkor szimmetrikus rendszerbe illeszthetők – a főhomlokzat közepén húzott függőleges szimmetriatengely két oldalán az első és hatodik, a második és ötödik, a harmadik és negyedik ablak ornamentikája megegyező. Képletben:
c – b – a – a – b – c

A két középső ablak (a–a) kötényeit három oldalról szegélyező szalag a könyöklőpárkány alatti sarkakban levéldíszekben végződik, az alsó perem közepén pedig szamárhátívszerűen megemelkedik, az alatta kialakuló mezőben a déli tengelyben rozetta látható (az északiból ez már a század első feléből származó archív fotókon is hiányzik). A könyöklőpárkány alsó pereméhez tapadó, karéjokban végződő szalagok között zoomorf maszk helyezkedik el, ennek alsó részén csüngő harangvirág motívum figyelhető meg. A köténymezőt kagylószerű díszből kinövő, levélmotívumokkal szegélyezett rozettás rokokó rács tölti ki. A szépen profilozott volutás szemöldökpárkányok alatt a szemöldökmezőket volutákba csavarodó levéldíszek határolják és egymást átmetsző, ívelt vonalú leveles virágdíszek töltik ki.

A második és ötödik tengely (b–b) ablakkötényeit három oldalról szegélyező egyszerű szalag a felső sarkokban levéldíszes volutákban végződik. A könyöklőpárkányok alsó pereméhez keskenyebb szalag tapad, mely középen karéjosan kiszélesedve egyszerű virágdíszt foglal magába. A köténymező alsó sarkait ívesen leszelték, belsejét szimmetrikusan átmetsződő, összefont indák töltik ki, melyekhez néhol levéldíszek tapadnak (az ötödik tengely kötényében található dísz északi oldalára egy műemléki felújítás során eggyel több indát mintáztak, megbontva a kompozíció szimmetriáját –  az archív fotókon ez a köténydísz is eredeti állapotában látható). A szemöldökpárkányok szegmensívesek, a szemöldökmezőt rozettákkal díszített kazetták határolják és leveles indák által közrefogott, akantuszlevelekkel koronázott kartusok töltik ki.

Az első és hatodik tengely (c–c) ablakkötényeit három oldalról szegélyező egyszerű szalagdísz az alsó perem közepén ívesen megemelkedik, a könyöklőpárkány alatti sarkokban pedig levéldíszekben végződik. A kötény mezejét leveles indák közé foglalt egyszerű rács tölti ki, a könyöklőpárkány alsó pereméhez levéldíszek tapadnak. A szemöldökpárkányok szegmensívesek, a szemöldökmezőket kétoldalt korongdíszek határolják, közepére mindkét tengelyben római páncélra emlékeztető ruhát viselő férfi domborműves portréját mintázták. A déli tengely szemöldökmezejébe illesztett, esetlenebb megmunkálású figura bajszot (?) visel.

A pilaszterek fölött egy széles lemeztagból és tagozatokból álló egyszerű párkány szalad végig – a század elejéről származó fotók tanúsága szerint a párkányzat ekkor még csak két széles lemeztagot foglalt magába. A fölötte végighúzódó fríz napjainkban üres, azonban az első világháború előtti időszakban még futókutya-szerű indás stukkódísz töltötte ki. A homlokzatot gazdagon tagolt koronázópárkány zárja. Az épület középtengelyében széles attika emelkedik a manzárdtető fölé, melyet kétoldalt íves kialakítású, végeiken volutákba csavarodó kagylódíszes faragott kő rátétek szegélyeznek és szépen profilozott óraíves párkány zár. A párkányon három turbános török-fej helyezkedik el. Az attika belsejében kilencágú grófi korona alatt a Toldalagi és Wass családok kőből faragott címereit helyezték el; a címereket stukkóból mintázott leveles indák, rozettás rokokó rács-, csüngő harangvirág- és kagylómotívumok övezik, a korona alatt voluták láthatók. Az épület tetőszerkezetét két azonos ornamentikájú, kőből faragott ovális szellőzőablak töri át: oldalaikat drapériák szegélyezik, alsó részükre sűrű erezetű kagylódísz, tetejükre egy-egy turbános törökfej került.

A belső udvar egy három csehsüvegboltszakasszal fedett kapualjon át közelíthető meg, az udvarnak hasonlóan boltozott hátsó kijárata van. Az emeletre a főhomlokzati kapualj harmadik boltszakaszának északi oldalán, valamint a hátsó kapualj déli oldalán vezet lépcső, a félemelet az északi szárny földszintjéről induló keskeny lépcsőn át közelíthető meg. A belső udvart az emeleti szinten három oldalról árkádos folyosó szegélyezi, kőbábos mellvéddel.

A főbejárat kapualjának 1. boltszakaszát íves-karéjos elemekből összeálló, levélornamentikával díszített stukkókeret díszíti, belső felén egymással szemben két ívelt oldalú, S alakban hajlított indákkal áttört rombusz figyelhető meg, a keret külső oldalán harangvirág-motívumokkal. A 2. boltszakaszba ovális mélyített tükör köré mintázott, napjainkra megrongálódott, egyszerű kivitelű indás-leveles stukkó került, négy oldalán virág motívumokkal. A 3. boltszakasz közepén elhelyezkedő stukkó egy végein levéldíszes volutákkal lezárt, máltai kereszt-szerű motívum körül szerveződik, ennek szárai között páronként egymással szemben ívelt oldalú rombuszok, illetve stilizált virágok jelennek meg – a rombuszokat S alakban, a virágokat C alakban hajlított indák kapcsolják össze a kereszt száraival.

Igényes kivitelű stukkókkal találkozunk az emelet egykori reprezentatív helyiségeiben is. A teljes főhomlokzatot átfogó (mára két helyiségre osztott) reprezentatív nagyterem ablakbélleteibe és kályhafülkéibe szép kivitelű kagylódíszek kerültek. Az épület délnyugati sarkában található helyiségek (minden bizonnyal a valamikori „úr háza” és „asszony háza”) mennyezetére az építettő házaspár, Toldalagi László illetve Wass Kata címereit mintázták. Az épület északnyugati sarkában lévő tágas terem mennyezetét egy képzeletbeli téglalap körül szerveződő, karéjokból összeálló, szép kivitelű stukkó tölti ki. A keret közepén található horgonykereszt-szerű motívumhoz levéldíszek tapadnak, a szárai közötti felületeket zsúfolt, többszörösen összefonódó indás-leveles ornamentika tölti ki, közepén levélcsokorral. Ezt a központi kompozíciót a keret hosszabb oldalaival ívelt oldalú, C alakban hajló indákkal áttört rombuszok kapcsolják össze.  A keret ívesen lezárt rövidebb oldalainak díszítése hasonló: belső felére egy-egy kagylódíszt, külső oldalára pedig a játékosan örvénylő rocaille és levélmotívumok közé bimbózó virágokat mintáztak. A terem déli falán impozáns felépítménnyel kialakított kandalló látható, melyben ellentétes állású voluták fölött bal karját stilizált nap-motívummal díszített pajzson nyugtató nőalak domborműves alakja trónol.

Válogatott irodalom
Biró József: A gernyeszegi Teleki kastély. Budapest, 1938.
Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely, 1998.
Keresztes Gyula: A marosvásárhelyi Toldalagi-ház. In: Pál-Antal Sándor–Szabó Miklós     (szerk.): Marosvásárhely történetéből. Marosvásárhely, 2007.
Imreh István: Erdélyi hétköznapok. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról. Bukarest, 1979.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra