Adatbázisban Szövegtárban
nyomtat

megoszt

Teleki-palota, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2011-01-18
Szerző:  Weisz Attila


A műemlék adatai
Cím: Mihail Kogălniceanu (Farkas) utca, 7. sz.
Kód: CJ-II-m-A-07375
Datálás: 1790 után

Történeti adatok

A Teleki családnak, pontosabban I. Teleki Ádám (1703–1763) tábornoknak már a XVIII. században három ingatlanja volt a Farkas utcában, s ezek egyesítéséből, esetleg cseréjéből alakulhatott ki az a saroktelek, amelyre fia, II. Teleki Ádám palotát épített. Teleki Ádám (1740–1792) a korszak politikailag aktív arisztokratáinak guberniumi karrierjét futotta be: dobokai főispán, Kolozs, Torda és Közép-Szolnok vármegyék főispáni helytartója és főkormányszéki tanácsos, Kolozsvár kerületi királyi biztos. Irodalmi vénával is rendelkezett, első feleségének, Wesselényi Máriának halálára verset írt, lefordította Corneille Cid-jét. Biró József kutatásai tárták fel azokat a Leder József (1749–1814) által készített terveket és tervváltozatokat, melyek a Bánffy-palota (tervezte Johann Eberhard Blaumann, befejezték 1786-ban) erőteljes hatásáról árulkodnak a szerényebb méretű épületen. Leder József a XVIII-XIX. század fordulójának egyik legkeresettebb építésze és pallérja volt, ismeretesek rajzai a bonchidai Bánffy-kastélyhoz is, a Bánffy család szolgálatában is állt.

 

 

A két Bánffy-épületből való inspiráció tehát egyáltalán nem meglepő. Leder első tervváltozata keltezetlen (valamikor 1786 után keletkezett), s Biró József, illetve monográfusa, B. Nagy Margit csak feltételesen köti a mai épülethez, hiszen egy kisebb telekre elképzelt épületről van szó. Azonban a terv saroképületet ábrázol, s elképzelhető, hogy a telket időközben Teleki vásárlással megnövelte. A palotát ekkor még kisebb méretben, rövidebb főhomlokzattal (nyolc nyílástengely az emeleten) és csupán két szárnnyal képzelte el. A faltagolás, a nyílásformák, illetve az alaprajz lényegi elemei (középső gang, emeleti nagyterem) már megegyeznek a mai épülettel. Igen lényeges adat, hogy a terv 1790, a Gubernium Kolozsvárra való költözése előtt keletkezett, hiszen a város barokk palotáinak nagy része csak a kormányzóság magas rangú tisztviselőinek megrendelésére épült. Az egyszerűbb terv elvetése azonban már összefüggésben lehet Kolozsvár „fővárosi” rangjának elnyerésével és a megnövekedett reprezentációs igényekkel. A következő terv már nagyszabású épületet mutat, három szárnnyal, 11 tengelyes főhomlokzattal, amely közelebb áll a Bánffy-palotához, hiszen főhomlokzatán annak loggiáját idéző rizalit áll, attikafallal. Az alaprajzi koncepció ugyan még szerényebb, de már szinte mindenben követi a mai épületet. Az utolsó tervváltozat, amely alapján végül elkészült a palota, a hátlapján hordozza Teleki Ádám és a kivitelező mesterek 1000 forintos, 1790-ben aláírt szerződését is. A legismertebb mester, akinek a neve feltűnik a rajzokon, Anton Überlacher ács, számos kolozsvári és környékbeli tetőszerkezet készítője. A palota kivitelezéséről, egyéb mesterekről nem maradtak fenn források, amiképpen a használatáról sem. Okkal feltételezhető, hogy a hatalmas épület több helyiségét is bérlőknek adták ki. Stilisztikai alapon feltételezni lehet bizonyos XIX. századi átalakításokat, így két reprezentatív emeleti helyiség egybenyitását és újrafedését, ma ez a helyiség a könyvtár nagyolvasója.


A műemlék leírása

Kolozsvár történeti belvárosának talán legpatinásabb környezetében, a Farkas utca északi során emelkedik a Teleki-palota, a városnak méltán egyik legismertebb késő barokk épülete. A Teleki-palota, ma az Octavian Goga Városi Könyvtár épülete, saroképület, hosszanti mellékszárnya a volt Minorita utca nyugati oldalán áll. Az épület U alaprajzzal rendelkezik, középső, reprezentatív szárnya néz a Farkas utcára, oldalszárnyai közül a Minorita (ma Hermann Oberth) utcai a hosszabb. A majdnem teljes felületén alápincézett palota földszinttel és egy emelettel rendelkezik. A Farkas utcai szárny tetőzete magas, törtvonalú, jellegzetesen barokk tető, az oldalszárnyak már alacsonyabb, egyszerűbb sziluettű nyeregtetőt kaptak.

 

Az épület főhomlokzata 14 tengelyes az emeleten, s mivel a földszint széles kocsikapuja két emeleti tengely alatt helyezkedik el, ezen a szinten csak 13 nyílástengelyt számlálunk. A homlokzat magas lábazata kőlap burkolatot kapott, a pinceszellőzőket a kőlapokba vágták. Az övpárkány és a gazdagon profilozott, golyvázott koronapárkány vakolatból húzott. A két központi nyílástengely fölött szalagfonatos attikafal emelkedik, melyen a homlokzati pilaszterek tengelyeiben három kőurnát találunk. A tömzsi urnákat levéldísz és tojásléc díszíti, jelenlétük a Bánffy-palota inspirációjára utal. A homlokzat földszinti részét rusztikázott vakolat-lizénák tagolják, tengelyeikben, az emeleten duplázott pilaszterek emelkednek, nagyon igényes kivitelezésű korinthoszi fejezetekkel. A fejezetek valószínűleg öntvények. A földszinti falfelület sávozott, az emeleti sima. A főbejáratot kerékvetők által támasztott félköríves kőkeret teszi díszesebbé, a kapuszárnyak felül rácsos világítókkal rendelkeznek. A kapuszárnyak a XIX. század második felében készülhettek, fiatalabbak a keretnél. A földszinti, szegmensíves záradékú ablakok kőkeretesek, akárcsak az emelet téglalap formájú füleskeretei. Az ablakok, a falak felületkezelése és a lizénák illetve a pilaszterek ugyancsak a Bánffy-palotát idézik. A Teleki-palota főhomlokzatának legszebb dísze az oszlopok által támasztott erkély. Az oszlopos erkélyek motívuma az erdélyi és kolozsvári késő barokk építészet jellegzetes főbejárati eleme, találkozunk vele a bonchidai Bánffy-kastély főszárnyának főbejáratánál (1784), Kolozsvárott az Óvárban a Mikes-palotánál (a XIX. század végén elbontották), a Református Kollégiumnál, a Toldalagi-Korda-palotánál és más épületeken. A Teleki-palota oszlopai magas oszlopszéken állnak, igen gazdag kidolgozású, kőből faragott korinthoszi fejezeteik a Bánffy-palota loggia-oszlopaival vannak rokonságban, de az oszlopok fölötti profilozott párkány és az erkélyt középről alátámasztó hatalmas kőkonzol, mely egyben a kapukeret záróköve is, a bonchidai példának majdnem szakasztott, kissé tagoltabb mása. Az oszlop-pár mögötti, fejezetfrízes, mélységében gazdagon tagolt pilaszter-kompozíció ugyancsak Bonchidát idézi, ám ott a pilaszterek homorú felületeit lelógó levélfüzérrel gazdagították. Az erkély mellvédje klasszicista, igényes fémmunka, sarkain virágos díszű fémdomborításokkal. Az erkély alja kazettás megoldású.

 

A Minorita utcára néző oldalhomlokzat sokkal egyszerűbb, 17 nyílástengellyel rendelkezik. Az első hét tengelynyi rész tartozik még a manzárdtetővel fedett főszárny alá, ennek mai festése különbözik az oldalszárny festésétől. Az oldalhomlokzaton találunk jó pár vaknyílást, a keretformák hasonlóak a főhomlokzatéhoz. A falfelületek simák, a reprezentatív pilaszterek helyett csak sávos osztást találunk.

 

A belső udvar felé néző homlokzatok is különböznek: a főszárny sokkal reprezentatívabb kiképzést kapott. A főszárny homlokzatának földszintjét öt árkád nyitja, a középső nyilván sokkal szélesebb. Az emelet szalagfonatos kőkorlátra támaszkodó elegáns oszlopsora a földszinti árkádokkal a Bánffy-palota belső udvari galériájának egyszerűbb, csak egyetlen szárnyon végigfutó mása. A füzéres oszlopfejezetek is megegyeznek a két palotánál. Az oszlopsort a XX. század elején beüvegezték. A Teleki-palota oldalszárnyai az emeleten széles, általában beüvegezett árkádokkal rendelkeznek, a földszinti nyílások igen egyszerűek.

 

Az utcáról a palota belső udvarába vezető fedett gang is a Bánffy-palota bejáratának a mása, de annál egyszerűbb: ott a szélesebb kocsibehajtót két keskenyebb hosszanti oldalfolyosó kíséri, itt csupán egy, a másik folyosót csak az oldalfal díszítő tagolása idézi. Az oldalfolyosókat összekötő árkádsort támasztó négyzetes alaprajzú pillérek ugyancsak átvételek a Bánffy-palotából, akár a főszárny földszinti csehsüveges boltozatú folyosója, mely folytatódik a keleti szárnyban is. A lépcsőház is a már sokszor emlegetett kolozsvári barokk palotát juttatja eszünkbe. A Teleki-palota belső helyiségei ma csak részben látogathatóak. A Farkas utcai szárny emeleti nagyterme a palota egyik legreprezentatívabb helyisége lehetett, mai formájában valószínűleg XIX. század eleji átalakítás eredménye. A hatalmas tükörboltozat (tulajdonképpen boltozat formájú mennyezet) és a két, mívesen megmunkált sarokkályha ekkor készülhettek. A helyiségben megmaradt a korabeli lambéria is. A palota belsejében nagy számban maradtak fenn az eredetinek látszó, kétszárnyú ajtók is.


Válogatott irodalom
BIRÓ József: Két kolozsvári főúri barokk palota. Archaeológiai Értesítő. XLVII. évf. (1934). 115–132.
B. NAGY Margit: Leder József építőmester. In: B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. 50–68.
Mircea ŢOCA: Clujul baroc. Cluj-Napoca, 1983. 93–95.



címkék

palota, Leder József, ,

Eszmecsere a szócikkről