nyomtat

megoszt

Római katolikus székesegyház, Temesvár
Utolsó frissítés:  2010-06-01
Szerző:  Sarkadi Nagy Emese


A műemlék adatai
Cím: Piaţa Unirii 12.
Kód: TM-II-m-A-06176
Datálás: 1736–74

Történeti adatok
A csanádi püspökség 1732-es Temesvárra helyezését követően természetes módon felmerült egy, a püspökség igényeit kielégítő és rangjához méltó épületkomplexum építésének szükségessége. 1732-ben Falkenstein püspök fejezte ki először szándékát, illetve kérelmezte a császári adminisztrációnál egy püspöki székesegyház és rezidencia felépítését. A harmincas évek során több tervváltozat is készült, végül azonban, különböző financiális és politikai okok miatt csak a dóm készült el. A Szent Györgynek szentelt, VI. Károly császár által alapított székesegyház a csanádi püspökség 1732-es Temesvárra helyezését követően, 1736 és 1765 között épült Joseph Emanuel Fischer von Erlach bécsi irodájának tervei alapján, majd további hosszú évekig zajlott igényes belső berendezése. Az eredeti tervekhez Carl Joseph Römmer javasolt, még a 18. század folyamán néhány átalakítást (lásd a Mihai Opriş. 2007-es Temesvár monográfiájában publikált Römmer-rajzokat), amelyek közül azonban csak a bejárati aedicula valósult meg.

A műemlék leírása

Az épület a temesvári régi város északi részén, a püspöki palota és az egykori vármegyeháza közelében épült, egy, a dóm architektúrájához igazított, jellegzetes barokk téren. A kettőskereszt alaprajzú templom két nyugati toronnyal rendelkezik, majd a háromszakaszos hajót követően, annak keleti végén kereszthajó, és két boltszakaszból álló, a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentély két oldalán egy-egy négyzetes sekrestyét építettek a káptalan igényeinek kiszolgálására, ennek köszönhetően alakul ki a megszokottabb latinkereszt helyett, a kettőskereszt alaprajz.

 

A térre néző nyugati homlokzat a bécsi barokk templomépítészet jellegzetes vonásait hordozza. A homlokzatot egy erős kiülésű, gazdagon tagolt övpárkány osztja kétszintes alsó- és egyszintes fölső részre. Lépcsőzetesen kialakított, ion fejezetes pilaszterek tagolják az alsó részt öt, különböző szélességű tengelyre, amelyek a középtengelyre szimmetrikusan vannak kialakítva.

 

A középső tengelyt enyhén konkáv rizalit emeli ki, amelynek két sarkán dupla fejezetes, lépcsőződő falpillér áll. A rizalit előtt, a bejáratot kis, tempietto-jellegű, sarkain oszlopokkal díszített építmény hangsúlyozza. Az építmény fölött félköríves záródású, aedicula-szerű, timpanonos kőkerettel ellátott ablak nyílik. A középtengely két oldalán egy-egy keskeny, földszintjükön szegmensíves, a karzat szintjén egyenes záródású ablakkal áttört szakaszt alakítottak ki. A karzatablakok kőkeretét két oldalról volutás konzolok díszítik, és háromszögű timpanon zárja le őket. Az első és az ötödik tengely szintén szimmetrikus, földszintjükün egy-egy szegmensíves, emeletükön egyenes záródású, félkörös oromzattal lezárt ablakok nyílnak, amelyek a toronyaljakat világítják meg. A homlokzatot tagoló pillérek fölött húzódik a gazdagon tagolt övpárkány, efölött pedig a középső tengelyt koronázó timpanon. Az övpárkány fölött áll a két torony legfölső, minden oldalukon félkörös záródású, zsaugáteres ablakokkal áttört szintje. Az ablakok fölött konzolok által tartott kőtimpanonokat alakítottak ki. A tornyok sarkain az alsó szinteken látottakhoz hasonló falpillérek állnak, ezek tartják az óraíves koronázópárkányt. Mindkét tornyot jellegzetesen barokk, alacsony, bádogozott sisak fedi. A tornyok között, a középtengelyben két oldalról voltuákkal megtámasztott, homorú oromzat áll, amelynek falát a tornyokéval megegyező típusú ablak töri át, két szélét pedig pilaszterek díszítik. Az oromzatot, párkánya fölött, szegmensíves lunetta zárja le.

 

A templom két oldalhomlokzatának tagolása megegyező. A tornyok oldalsó homlokzata minden részletében követi a főhomlokzatot. A hajó oldalfalait ión fejezetes pilaszterek tagolják három tengelyre, amelyekben egy-egy félkörös záródású füles ablak nyílik, díszes, volutákkal és füzérekkel ellátott stukkókeretekkel. A középső tengelyben ezenkívül elegáns kőkeretbe foglalt mellékbejárat nyílik mind az északi, mind a déli oldalon. A kőkeretet egy második keret veszi körül, amelyen volutás konzolok félkörös oromzatot, annak két oldalán pedig díszes kőurnákat tartanak. A kereszthajó két végét a hajóablakokhoz hasonló típusú ablak világítja meg, sarkait pilaszterek díszítik. Mindkét kereszthajó-homlokzatot szegmensíves oromzat zárja le. Egy-egy hasonló típusú, szegmensíves lezárású ablak nyílik a kereszthajó keleti falán, a szentély második szinten nyíló ablakaival egy vonalban. A szentély falait páros, ion fejezetes pilaszterek tagolják, amelyek olyan szélesek, hogy szinte már falszakasznak tűnnek. A szentélyzáródás ablakai két szinten nyílnak. Az alsó szint nyílásai szegmensíves záródásúak, a szegmensív vonalát követő, a kerethez hasonlóan stukkóból képzett szemöldökpárkánnyal, és maszkkal díszítve, a fölső szint ablakait ugyanakkor háromszögű timpanonok zárják. Nemcsak a záródás három oldalán, de a szentély két oldalfalán is nyílik - az emeleti szinten- egy-egy ablak. Az oldalfalakhoz két szintes, négyzetes sekrestye csatlakozik mindkét oldalon, a sekrestye és a kereszthajó fala között pedig oratórium céljául szolgáló építményt alakítottak ki. A kisméretű, kétszintes épületrészek a szentély homlokzatnak csak az alsó szintjét takarják. Az oratóriumok homlokzatán az emeleten két stukkókeretes ablak nyílik, a földszinten pedig a keleti tengelyt bejárat, a nyugat felé esőt pedig az emeletiekhez hasonló ablak töri át. A sekrestyék sarkain párkányfejezetes pilaszterek állnak, keleti, északi illetve déli homlokzatukat mindkét szinten egy-egy stukkókeretes ablak nyitja meg; az emeletiek szemöldökpárkányát két egymás felé fordított voluta díszíti. A szentély záródásában, a templom középtengelyében az épületet körülvevő szokatlanul magas kőlábazat magasságával megegyező, kőkeretes ajtó vezet a kriptába. A hajót és a szentélyt folyamatos, a pilaszterek fölött golyvázódó, gazdagon tagolt koronázópárkány zárja le.

 

A székesegyház belsejét felváltva donga- illetve csehboltozat fedi, az ezeket egymástól elválasztó hevedereket páros, műmárványozott törzsű és kompozit fejezetekkel ellátott falpillérek tartják. A pillérek fölött hangsúlyos, gazdagon tagolt párkány húzódik végig a teljes belsőben. Az épület nyugati első szakaszában, a két torony között, kovácsoltvas mellvéddel ellátott karzatot alakítottak ki. A szentély belső falain, annak észak- és délkeleti szakaszában füles ajtókerettel ellátott átjáró vezet az oratórium illetve a sekrestye felől a szentélybe. Ezek fölött, valamint a kelet felé következő szakaszban, a szentély falából szegmensívesen kiugró, volutákkal díszített, aranyozott, konzolosan alátámasztott, üvegezett erkélyek nyílnak az oratórium emeletéről a szentélytérbe. Hasonló típusú erkélyek nyílnak az oratóriumok emeltéről a kereszthajószárak felé is. A templom belső berendezése viszonylag egységes barokk bútorzat.

 

A kannelúrázott törzsű oszlop- és pillérpár által közrefogott, impozáns méretű, konkáv alaprajzú aranyozott oltárépítmény félkörös záródású oltárképet foglal magába. Gazdagon profilozott párkánya fölött, oromzatát dús, a felhők közt elhelyezkedő Szentháromságot, angyalokat és puttókat ábrázoló szobrászati dísz alkotja. A főoltárkép, amely a fehér lovon érkező Szent György küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, a bécsi művészeti akadémia egykori igazgatójának, Michael Unterbergernek 1754-es alkotása. Az oltár szobrászati részét - oromzati szobrait illetve az építmény két oldalán álló Szent Teréz és Borromei Szent Károly szobrokat - pedig, a szintén bécsi illetőségű Iohann Joseph Resler készítette.

 

A mellékoltárok építményeit Georg Wittmann és Franz Wagner temesvári mesterek készítették el, a hozzávaló anyagot (márványt és fát) Bécsből szállították. Architektúrájukban ezek - különösen a kereszthajó két végében álló építmények szorosan követik a főoltár kialakítását. Az oltárképeket 1768-ban vásárolták Johann Nepomuk Schöpftől. A kereszthajó északi végében a Szent Keresztnek szentelt mellékoltár áll, két oldalán Mária és Evangélista Szent János szobraival. Vele szemben, a déli kereszthajószárban álló mellékoltáron, az Utolsó Vacsorát ábrázoló oltárkép két oldalán a Remény és a Hit szobrai állnak. A hajó két oldalán álló négy barokk mellékoltár építészeti szerkezete lényegesen visszafogottabb a kereszthajószárak oltárainál. A Szent József halálát ábrázoló mellékoltárt két oldalról támasztó robusztus volutákon egy-egy adoráló angyal ül, a menzára helyezett kisméretű fogadalmi kép Máriát ábrázolja a Gyermek Jézussal. Vele szemben a Mária és Erzsébet találkozását mutató oltár áll, két oldalán Zakariás és Erzsébet szobrával, menzáján a Máriát írni tanító Szent Annát ábrázoló festménnyel. A két egymással szemben felállított oltár architektúrája megegyező. A Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oltár két oldalán ismét egy-egy adoráló angyal látható, menzáját pedig a Vir dolorumot - a Fájdalmas Krisztust - ábrázoló ovális festmény díszíti. Vele szemben a Pestisoltár néven ismert mellékoltár a Mária közbenjárását kérő Szent Rókust ábrázolja, architektúrája megint csak megegyezik a szembenső oldalon álló oltáréval. A pestisoltár menzáját Szent Antalt a Gyermek Jézussal ábrázoló ovális olajkép díszíti.
A tölgyfából és hársfából készült szószék, a kanonoki stallumok és az oratóriumablakok szintén Georg Wittmann és Franz Wagner alkotásai.

 

A templom egyike az ország kiemelkedő barokk emlékeinek, azon ritka példák közül való, amelyekben az eredeti berendezés is, szinte maradéktalanul, megőrződött. Jól tükrözi ugyanakkor a 18. századi osztrák barokk és a bécsi udvari tervezők egyházi építészeti törekvéseit is.


Válogatott irodalom
Diplich, Hans: Die Domkirche in Temeswar, München 1972.
Buzilă, Adriana: Catedrala Romano-Catolică din Timişoara. In: Tibiscus 5 (1978), 237-250.
Vârtaciu, Rodica. Lucrări de sculptorul Iohann Ioseph Reslers (1702-1772) în Domul din Timişoara. In: Analele Banatului, Seria Noua, vol II.,1997, 133-142.
Stanciu, Ioan: Ample lucrări de restaurare pentru o capodoperă a arhitecturii baroce, Agenda, Timişoara, nr. 16 / 19 aprilie 2000.
Born, Robert: Die Domkirche in Temeswar (Timişoara), Rumänien. Eine kunstgeschichtliche Interpretation. In: Beiträge zur Kunstgeschichte Ostmitteleuropas. Hg. von Hanna Nogossek und Dietmar Popp, Marburg 2001 (Tagungen des Herder-Instituts zur Ostmitteleuropa-Forschung 13), 212-247.
Vlăsceanu, Mihaela: Sculptura altarelor laterale ale catedralei Romano-Catolice din Timişoara. In: Ars Transilvaniae, X-XI (2000-2002), 159-164.
Vlăsceanu, Mihaela: Sculptura altarului principal al Domului catolic din Timişoara. In A, XXVIII, 2002.
Robert Born: Die Domkirche in Timişoara (Temeswar) im Kontext der habsburgischen Architektur des 18. Jahrhunderts. In: Ars Transsilvaniae 14-15 (2004-2005) 2007, 43-72.
Mihai Opriş: Timişoara. Monografie urbanistică. Vol. I. Descoperiri recente care au impus corectarea istoriei urbanistice a Timişoarei. Timişoara, 2007. 76-78



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra